Vészhelyzetben penge az agya

Színpadi partnerei gyorsan elsősegélyben részesítették. Lefektették, magasra rakták a lábát, és jegelni kezdték a homlokát és a halántékát. Mit érzett valójában? 

Hogy nem tudok kiegyenesedni. Beszorult a levegő a bordáim alatt. Talán a fáradtságtól, vagy kevés folyadékot ittam. De lehetett ez egy rossz mozdulattól is, amikor a történet szerint hirtelen felkapom az unokámat. Görcs esetén az segít, ha az ember ellenkező irányba dolgozik. Tehát ha a görcs elöl áll be, akkor nem előre kell hajolni, hanem fordítva, hátrafelé kell meghúzni a testet. A vádlit is ellenkező irányba feszítjük, ha begörcsöl. Izomgörcs általában akkor jelentkezik, ha valamiből hiány alakul ki a szervezetünkben. Olyankor görcshajlamos lesz az izomzat. Mostanában keveset iszom, egyszerűen elfelejtek vizet inni, s lehet, hogy ez okozta a bajt. A hátam már begörcsölt párszor. Ha rögtön nincs kimasszírozva, nagyon csúnyán be tud állni. A stressztől pedig felhevül az ember. Azért kellett a jég. Gyorsan lehűtött. 

Színpadon volt már komolyabb balesete? 

Kétszer is. Először elszakadt a bokaszalagom előadás közben. Akkor még Veszprémben játszottam Spiró György gyerekdarabjában, a Nincs többé iskolában. Én voltam Bagarol, a kövér egér, aki nem akar iskolába menni, ezért lenyeli az Időt. Imádtam a szerepet, a kiskölykök meg engem szerettek, mert én voltam a negatív hős. Drukkoltak, hogy ne kerüljön elő az Idő, talán mert ők sem szerettek iskolába járni. Egy vasárnap délelőtti előadáson, a kezdés után öt-hat perccel egy kisebb ugrás után reccsent a bal bokám. Balettnövendék koromban volt egyszer teljes bokaszalag-szakadásom, aminek műtét lett a vége, tehát nagyon ismerős volt a reccsenés. De nem állt le, ment tovább az előadás. Nem fájt azonnal, csak valami olyat éreztem, mintha csípős paprika vagy egy népes hangyaboly dolgozna a bokámban. Aztán egyre erősebb lett a fájdalom. Egy adott pillanatban ki is szóltam az ügyelőnek, hogy hívjon orvost, baj van. Látta is, hogy furcsán lépdelek. A felvonás végén a nézőtéren keresztül kellett volna kiszaladnom a többiekkel, de azt már nem tudtam bevállalni. 

Ott maradt a színpadon? 

Kibicegtem a takarásba, lecibáltam a cipőmet, a bokám már be volt dagadva, és úgy, ahogy voltam, jelmezben, bajusszal, parókában, kitömve bevittek az ügyeletre. Kövér egér a városi kórházban! Elhúzzuk a szünetet, ne félj, megvárunk, mondta az ügyelő. Siettem vissza, de az orvos figyelmeztetett: nem biztos, hogy ezzel jót teszek, ezt a bokát már nem lehet terhelni. Lerángatták rólam a jelmezt és megműtöttek. A második felvonás aznap elmaradt. 

A következő baleset milyen helyzet elé állította? 

Sünit játszottam A padlásban, ugyancsak Veszprémben. T. Müller jött padlásellenőrzésre. Adott végszóra leugrottam a vasajtóról, mert addig azon álltam. De aznap este szabályosan rám tolták, és úgy repültem be a színpadra, hogy húsz centi hosszan végighasította a sípcsontomat a csapóajtó széle. Valósággal szétnyílt a lábam. A szülésem is sok fájdalommal járt annak idején, de a balesetemnek azóta is megvan a nyoma a lábamon. Ott a forradás. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Van egy alapszabály a színházban: beteg színész nincs, csak halott. Akármilyen nagy a baj, akkor is végig kell csinálnod. Egyszerűen ki kell bírnod. Sikoltozás helyett lejátszottam a felvonást. Amikor az orvos megnézte a nyílt sebet, csak annyit mondott: Uramisten, ez borzalmas! Két hónap kell a gyógyuláshoz. Mondtam, jó, de most jön a második felvonás! Nekem folytatnom kell az előadást! 

Mire ő? 

Meg lehet próbálni, mondta. Bekötözött, és kaptam egy erős fájdalomcsillapítót. Igen ám, de a második felvonásban létrán kellett felmennem a tetőre úgy, hogy nem tudtam kapaszkodni. Ugyanis hegedültem közben, és a sípcsontommal támasztottam meg magam. De már az első lépcsőfoknál kiderült, hogy nem tudok felmenni. Olyan fájdalmaim voltak, hogy az orvos fájdalomcsillapítót adott. Egy gerendán kellett volna szaladgálnom a magasban, csak a második felvonás elmaradt. Rettenetes érzés volt. 

És azon a bizonyos főpróbán, amikor hirtelen összerántotta a görcs, nehéz volt talpra állnia? 

Nagyon durva fájdalom volt. Szerencsére eléggé testtudatos ember vagyok, ami nyilván a balettnek köszönhető. Rögtön figyelni kezdtem, hogy mi zajlik bennem, honnan jön a fájdalom, és hogyan lehetne kiküszöbölni. Nem szoktam bepánikolni. Azért is vagyok jó beugró színész. Vészhelyzetben penge az agyam. Nem adom fel. Nem az a típus vagyok.

A szerző a Vasárnap munkatársa.