Vércsoportok, véralvadás

Az emberi vér vörösvértestei és vérplazmája jellegzetes fehérjetermészetű anyagokat tartalmaznak, amelyekkel a vércsoportokat meg lehet különböztetni.

A vércsoport-összeférhetetlenség (intolerancia) tünete súlyos, sőt halálos kimenetelű is lehet. Akkor lép fel, ha a véradó és a befogadó nem azonos, vagy egymással összeegyeztethetetlen vércsoportba tartozik. Négy fő vércsoport létezik, amelyeket 0 (nulla), A, B és AB jelzéssel különböztetnek meg.

Mindegyik vércsoportot a vörösvértestek sajátosságai alapján jellemzik. Létezik két sajátos, kicsapódást (agglutinációt) okozó anyag – az A és a B agglutinogén –, amelyek vagy külön-külön vannak jelen (ez adja az A vagy B vércsoportot), vagy együtt találhatók meg (az AB vércsoportban), vagy teljesen hiányoznak (ez képezi a 0 vércsoportot). A vérsavó (vérplazma) specifikus ellenanyagot, alfa- vagy béta-agglutinint tartalmaz. A vörösvértestekben lévő agglutinogének, ha a vérsavó bizonyos agglutininjeivel találkoznak, akkor a vörösvértestek kicsapódnak.

Minden ember vérében megtalálhatók a kicsapódást okozó (agglutináló) antitestek (agglutinin), melyek lehetővé teszik az ellentétes faktort tartalmazó vörösvértestek kicsapódását. Tehát a vércsoportok pontos ismerete és meghatározása a véradás és a vérátömlesztés szempontjából rendkívül fontos.

A vércsoportok

összeférhetetlensége

Az A vércsoportú vér adható az ugyanebbe a vércsoportba tartozóknak és azoknak, akik az AB vércsoportba tartoznak.

A B vércsoportú vér adható az ugyanebbe, valamint az AB vércsoportba tartozó személyeknek.

Az AB vércsoportú vér kizárólag ebbe a vércsoportba tartozó személyeknek adható, azonban bármelyik vércsoport vérét megkaphatják, ezért őket általános befogadóknak nevezik.

A 0 vércsoportú vér mindenkinek adható. Az ebbe a vércsoportba tartozó személyeket éppen ezért nevezik általános véradóknak. Viszont kizárólag saját vércsoportjuk vérét kaphatják meg.

A statisztikai adatok szerint a világ lakosságának 45%-a az A vércsoportba, 8%-a az AB vércsoportba és 44%-a a 0 vércsoportba tartozik. Az újabb vizsgálatok szerint a négy vércsoporton belül létezik még számos alcsoport is, ezeknek azonban gyakorlati szempontból nincs jelentőségük.

A véralvadás

Amint a vér kilép a vérerekből, és a levegővel érintkezik, megalvad, ami lehetővé teszi, hogy a vérér falának sérülésekor egy olyan rög képződjön, mely elzárja az eret, megállítja a további vérzést és elősegíti a szövetek újraképződését. Ez a vérrög a véralvadáskor képződő fehéres rostos fehérje (fibrin) hálózatban elhelyezkedő, nagyszámú alakos elemből áll (vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék).

Az erekben áramló vér körforgását végzi. A keringő vér nem tartalmaz fibrint (rostonyát). Ez utóbbi egy bonyolult vegyi folyamat során képződik, amelyben nem kevesebb mint tizenhárom biokémiai tényező, ún. alvadási faktor játszik közre, kezdve a fibrinogénnek (a fibrin előanyaga) nevezett vérplazmaanyaggal. A vérzékenységben (hemofília) szenvedő betegek véréből éppen a 13. véralvadási faktor hiányzik. A fibrinogén plazmafehérje, amely a thrombinnak nevezett enzim hatására fibrinné alakul át; a thrombin, mely a plazmában nincs jelen, bizonyos anyagok - a vérlemezkékből vagy sérült szövetekből származó thromboplastinok – hatására előanyagából, a prothrombinnak nevezett plazmafehérjéből alakul ki kalcium ionok jelenlétében. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, megjegyezzük, hogy a vérlemezkék belső, míg a sérült szövetek külső thromboplastint szabadítanak fel. Néhány perc alatt ezek a thromboplastinok a prothrombint thrombinná alakítják át, vagyis olyan enzimmé, amely lehetővé teszi a plazma-fibrinogén átalakulását fibrinné. Tehát a fibrinogén oldott állapotban van a vérplazmában, a fibrin pedig szilárd anyag, amely rostok formájában csapódik ki, és igen gyorsan mikroszkopikus méretű fonalakból álló lyukacsos hálóvá alakul. Ez a háló felfogja a vérlemezkéket, a vörösvértesteket és más sejteket. A vérlemezkék egy másik anyagot is kibocsájtanak, a fibrinstabilizáló faktort, amely összeszövi a növekvő fibrinszálakat egy erősebb, tartósabb hálóvá. ĺgy egyre több sejt és vérlemezke kerül a háló csapdájába, és ezáltal a véralvadék egyre nagyobb lesz. Az újonnan képződő, szilárdnak látszó alvadék 90%-a víz. Amint elkezd összehúzódni, a felületén sárgás színű folyadék jelenik meg. Végül a levegő hatására megkeményedik, és természetes tapaszként lezárja a sebet.

A rhesus-factor

Egy további összeférhetetlenséget keltő tényező a rhesus-faktor (röviden Rh-faktor). Ez az emberek 85%-ánál vércsoportjuktól függetlenül megtalálható. Jelzése Rh+ (rhesus pozitív). Azoknak a személyeknek a jelzése, akik nem rendelkeznek ezzel a tényezővel: Rh- (rhesus negatív). Ennek kettős jelentősége van: egyrészt Rh- vérű emberek csak Rh- vérátömlesztést kaphatnak, másrészt, ha Rh- anya Rh+ apától esik teherbe, és a magzat vére is Rh+, akkor az anyai vérbe jutó antigének ellenanyag-termelést indíthatnak meg.

Szakkifejezések jelentése

agglutináció – baktériumok vagy más sejtek kicsapódása immunsavó hatására

agglutinin – agglutináló ellenanyag

fibrin – rostanyag, azaz rostos fehérje, mely véralvadáskor keletkezik trombin hagására

fibrinogén – a vérplazmában lévő, nagy molekulasúlyú, labilis fehérje, amelyből thrombin hatására fibrin keletkezik

prothrombin – a trombin előanyaga

trombin – protombinból képződő, enzim hatású anyag, amely a fibrinogént fibrinné alakítja