Új függőség az exorexia

Különösen, ha a fitnesz-őrület mellé még az étkezés kóros lecsökkentését is fölvállalja. A kábítószer, alkohol-, játék- és internetfüggőség már mindennapos fogalmak. Most újabb társuk akadt: az exorexia, vagyis a fitnesz-függőség.

A fogyasztói társadalom – úgy tűnik –, kitermeli az újabb betegségeket, amelyek többnyire a fiatal korosztályt sújtják. A fogyasztói kultúra például táplálja a narcisztikus hajlamokat. A szlogen, melyet a társadalmi elvárások elénk állítanak, így hangzik: jól kinézni, és remekül érezni magunkat! A média és reklámok nyomása valójában egyfajta szerepjátszásra sarkallja mindazokat, akik „sikeresek” akarnak lenni. A testi megjelenés és a külső benyomás immár elsőrendű fontosságú és meghatározó eleme a jól működő karriernek. Új viszony alakult ki a test és az én között. Az exorexia, mint új típusú étkezési zavar, hátterét tekintve valójában rokon az anorexiával. Csak ebben az esetben nem az étkezéssel, hanem a fitnesz-gyakorlatokkal fogyasztja magát – akár minden mértéken túl – az illető.

A testsúly és az alak állandó és teljes kontrollja az egyre emelkedő edzésszámmal nem jelent mást, mint olyan szenvedélybetegség kialakulását, ahol az eredetileg egészségesnek induló mozgásigény válik a betegség tünetévé. A függőség kialakulása, hasonlóan a többi addikcióhoz, azt jelenti, hogy az illető egyre növeli az adagokat, edzés hiányában feszült és indulatos lesz, mindent megtesz azért, hogy a saját tervét véghezvigye. Valójában az egészséges testmozgás túlzott kényszeréről van szó, melyben patológiás fixáció fedezhető fel: egy exorexiás számára például a fagyi vagy bármilyen hizlaló, tiltott étel elfogyasztása az én számára fenyegető, pszichés trauma. A súlyosabb esetekben a realitás kontrollja teljesen eltűnhet, az illető a barátoktól és környezetétől kezd fokozatosan elszigetelődni. Egyre több időt tölt edzéssel, testsúlyról, alakról való fantáziálással, fontosnak tartja a kimerítő edzés megtervezését, és csak ennek teljesítése jelent számára örömet és kielégülést. Az exorexiás beteg egyáltalán nem érzi, hogy probléma lenne vele, hiszen „csak egészségesen” él. Ez a tünetekre való vakság egyébként jellemző a szenvedélybetegekre: nem érzik a folyamatot szenvedésnek és nincs betegségtudatuk. A környezet figyelmeztetései pedig éppen azért hatástalanok, mert azt célozzák, hogy hagyja abba önrontó életvitelét.

Kezelésében a szorongások és depresszió oldására gyógyszeres terápiák és feltáró pszichoterápiák ajánlatosak. Jó hatású lehet a csoportos pszichoterápia, ahol a sorstársi érzés terápiás többlet-hatásként van jelen. Általában minden ilyen betegség gyógyítása csak akkor kezdődhet el, ha az illető felismeri és belátja, hogy baj van vele. Külső nyomásra általában sikertelen a kezelés, mert nem járul a gyógyító folyamathoz az érintett saját elköteleződése. Mint az egyéb szenvedélybetegségeknél (drog, alkohol), az exorexiásoknál is sok esetben megjelenhet a „maszkolt” tünet, vagyis a hazugság, ha titokban folynak tovább az edzések. Nőket inkább, de férfiakat is a testképpel kapcsolatos negatív érzelmek: az elégedetlenség és a jobb, szebb külső vágya indíthat el valakit ezen az úton. A probléma csak az, hogy akinek a személyiségében vannak önértékelési problémák, amelyek miatt hajlamos az önpusztításra, akkor ez a tünetcsoport észrevétlenül is megjelenhet, és mire valaki felismeri, már kialakult a túlzásba vitt testmozgás folyamatos kényszere.

A manapság gyártott, piacra dobott és árusított diétás, karcsúsító, testedző és kozmetikai karbantartó termékek hosszú sora jelzi, hogy a jó megjelenésnek és a testi erőnlét megőrzésének rendkívüli jelentősége van a mai társadalomban. A fogyasztói kultúra ragaszkodik a test jelenleg uralkodó önmegőrző koncepciójához, amely arra ösztönzi az egyéneket, hogy segédeszközöket, s különleges stratégiákat vessenek be a romlás és hanyatlás, az öregedés elleni küzdelemben, miközben mindehhez azt a gondolatot társítja, hogy a test az öröm és önkifejezés hordozóeszköze. Segítségként a reklámok, a sajtó, a televízió és filmek a harmonikus test stilizált képeinek tömegét nyújtják, ezzel is hangsúlyozva a „kinézet” fontosságát.