„Türelmetlenül várlak…”

Mindig is bántotta a fülemet ez a szó: „terhes“. Egy leendő anya legyen várandós! Várandós egy új élettel. Most mégis úgy érzem, ez a szó pillanatnyi állapotom legjobb kifejezője. Fekszem a zöld kanapén és megpróbálom megemelni ragacsos combomat. Fáj. Sajog az egész medencém. Tágulok. Szinte látom csontjaim húzódását, hallom ropogásukat.

– ĺgy van ez rendjén – nyugtatgatom magamat.– Ez jó nekem, ezzel csak könnyebb lesz a kicsi világrajövetele. Gyorsabban és ügyesebben bújik majd ki. Igaz, kis békám?

Enyhe mocorgás a válasz. Talán nem jól fekszem így oldalt? Ma alig éreztelek. Csak nincs valami baj odabenn? Ugyan miért is lenne?! Ezek az állandó, hülye rémképek! (Ez az! Csak így tovább! Teremtsd meg a dolgokat, hátha megvalósulnak!) Öniróniám éledezik. Gyorsan elhessegetek magamtól minden kétes gondolatot. Minden a legnagyobb rendben. Még 7 hét... Azt ki kell bírnunk, hallod Ági baba, ugye átvészeljük?

Beleszúr az oldalamba, ma már talán harmadszor. Mi a fene ez? Már nincs erőm az „okoskönyvek“ lapozgatásához. Mert ugyanis olvastam, hogy... Dr. Schmidt az új könyvében azt írta, hogy... Zsong a fejem, és fáradt vagyok az agyterhelő terhes-irodalomtól. Szeretnék néha csak magam lenni. Ne érts félre, kicsim, nagyon szeretlek, és már türelmetlenül várlak világunkba, a testi világodba. Minden gondolatom csak körülötted forog. Éjjel és nappal. Velem vagy, bennem vagy, és általam is vagy egy kicsit. Valahogy apró lényed átvette fölöttem az irányítást. Nincs ez így rendjén, magzatom, nem gondolod? Még meg sem születtél, és már kisajátítottad gondolataim nagy részét, fészket raktál agyam tekervényei között. Vagy éppen így van rendjén? Én már nem vagyok, és csak általad leszek ezután? Nem. Nem jól van ez így. Már most túl engedékeny vagyok, vagy csak gyenge? Nem szabad elvesznem. Én vagyok. Én most is én vagyok, talán csak gazdagabb sok- sok új várandós élménnyel. Figyelni fogok magamra, magam miatt. Szeretni fogom magam, magam miatt. Fontos leszek magamnak, magam miatt. Nem vagyok önző, s nincsenek narcisztikus hajlamaim. Úgy érzem, az utóbbi időben féltem szeretni magamat. Már itt vagy nekem te, akit nagyon szeretek. De látod, valami mégsem úgy működött, hogy jó legyen. Hogy működik jól? Szeretnem kell magamat, hogy én szerethessek, hogy téged is szerethesselek. Érted, kicsim? Persze, hogy érted, és tökéletes kis szellemed talán nevetve gratulál édesanyád megvilágosodásához, aki 27 éve alatt sokat felejtett. Meg kell próbálnom feleleveníteni a rég elfelejtett igaz dolgaimat. Hogy te majd segíteni fogsz, azt mondod? Hát nem Te leszel majd rám utalva, kis magzatom?

Jó, megegyeztünk. Megpróbálom, megpróbáljuk...