Terhes álmok

A várandós anyáknak a terhesség alatt valójában az az érzésük, hogy többet és vadabb formában álmodnak, mint egyébként. Ennek egyrészről az a magyarázata, hogy – mivel a hasuk útban van – többnyire felszínesebben alszanak, és gyakrabban felébrednek, s ilyenkor pontosabban is emlékeznek álmaikra. Másrészről a terhesség következtében sok nő érzékenyebbé válik mindenre, ami körülötte történik. Érzékelésük finomodik – s ezáltal az álmok élőbbé, színesebbé, nem ritkán fenyegetőbbé válnak.

Az érintettek megrémülnek a rémálmoktól, és kérdezik maguktól, hogy vajon mit jelenthetnek: Nincs rendben valami a gyermekemmel? Nehéz szülésem lesz? Esetleg rossz anya leszek? A rémálom talán valamiféle szerencsétlenség előjele?

Még mielőtt bárki bármiféle következtetést levonna: a válasz egyértelműen nem! Egy álom, bármennyire brutális is, semmit nem jósol meg, ami a valóságban később megtörténik. Sokkal inkább azon kétségektől való megszabadulásról van szó, melyek azzal a nagymértékű és nem mindig könnyű életmódváltással kapcsolatosak, melyek egy újszülött érkezésével járnak: józan értelmünk eközben sokkal bizakodóbb, mint tudatalattink. Napközben elfojtunk sok félelmet és kétértelmű érzést. Éjszaka ezek azonban drasztikus és fantasztikus képek formájában jutnak kifejezésre. Teljesen függetlenül attól, hogy emlékezünk álmainkra, vagy nem, jótékony hatásúak, hiszen segítségükkel megszabadulhatunk csalódásunktól, félelmünktől, agressziónktól vagy bizonytalanságunktól. A várandós kismamák elnyomják ezeket az érzéseket, melyek valahol nem a boldogságtól sugárzó anyaság idealizált képéhez tartoznak.

Beszéljük ki rossz álmainkat!

A hátborzongató álmok nagy része sokat veszít jelentőségéből, hogyha azokat kibeszéljük magunkból olyan valakinek, akiben bízunk. Az álomfejtést ebben az időszakban inkább felejtsük el. Kétségtelen, hogy a terhesség alatt is léteznek olyan álomképek, melyek nyilvánvalóan tipikusak. Ilyen a víz, súlyos táskák cipelése vagy buja kertek – minden egyes jelképnek eltérő jelentőséget lehet tulajdonítani aszerint, hogy az illető milyen helyzetben és hangulatban van éppen az adott pillanatban. Ezekkel a jelképekkel a szakirodalom is foglalkozik.

Legyünk önzők!

Álmainkban nyugodtan lehetünk önzők. Ahelyett, hogy álmainknak rögtön túlzott jelentőséget tulajdonítanánk, először azt kell átgondolni, hogy kinek mi jut ösztönösen eszébe ezekről. Ezzel kapcsolatban az első példában szereplő kismama így nyilatkozik: „Gyerekkoromban gyakran mentem anyámmal úszni. Minden alkalommal meg akartam mutatni neki, hogy már egészen magasról is milyen bátran tudok ugrani. Ugyanakkor átéreztem aggódását, hogy nem merülök fel többé az ugrómedencéből, vagy a szükségesnél tovább maradok a víz alatt.”

Egyértelmű, hogy a terhesség olyan időszak, amikor sok nő intenzívebben foglalkozik gyermekkorával, édesanyjához fűződő viszonyával. Hirtelen múltbeli képek merülnek föl az álmokban. Utazás a múltba, a rég elfelejtett gyermekkori érzések teszik a várandós kismamát bizonyos mértékig érzékenyebbé saját gyermeke igényeivel kapcsolatban.

A vívódás jelképei

Az anyai kötelességek és a gyermektelen nő szabadsága között vívódik egy másik kismama is. „A nyolcadik hónapban vagyok, elegem van nagy hasamból, az egész terhességből. Nagyon szeretnék szórakozni, táncolni. Azonban még meg nem született gyermekem valamiért ellene van a dübörgő zenének, a tömegnek és a rossz levegőnek. Ekkor támad egy ötletem: kiemelem a kicsit a hasamból, gondosan belehelyezem egy háromliteres átlátszó üvegedénybe, melyet előzőleg feltöltöttem gyenge sós vizes oldattal, és távozom. Egy éjszaka helyett hármat maradok távol, míg végre eszembe jut gyermekem, és az, hogy még ki kell hordanom őt. Odahaza megütközve veszem észre, hogy gyermekem az üvegben annyira megnőtt, hogy nem fér bele újra a hasamba. Borzalmas. Felhívom a nőgyógyászomat, azonban szabadságon van. Senki nem tud segíteni - végül egy kórházban kötök ki. Ott egy orvos egyszerűen kihúzza a gyermeket az edényből és a következőt mondja: ha ez a gyermek három napot túlélt ebben a kancsóban, már elég érett erre a világra. Teljesen megkönnyebbültem, és azt gondoltam: szuper, még a szülést is megúsztad…”

Sok várandós nő meglepett és megborzad attól, hogy terhessége alatt erőszakról és halálról álmodik, miközben testében új élet fejlődik. Ezek az álmok bizonyos mértékig természetesek. Hiszen hiába biztosabb manapság egy szülés, mint bármikor, mégis valahol fájdalmas tapasztalat, melynek során a boldogság veszéllyel keveredhet. Napközben a kismama talán nem gondolkozik el ezeken a dolgokon, alvás közben azonban alábbhagy az önkontroll, és az agy elkezdi válogatni azokat a dolgokat, melyet a küszöbönálló eseménnyel kapcsolatban hallott, olvasott vagy gondolt.

Köldökzsinór nélkül

Alvás közben minden megjelenhet, ami egyeseket foglalkoztat, netán nyomaszt. S nemcsak a fájdalomtól való félelem, és az a kérdés, hogy kibírom-e. Képet ölthet az a rossz érzés is, hogy hirtelen idegen emberekre vagyunk rászorulva, ki vagyunk szolgáltatva az orvosnak és a klinikai személyzetnek, és netán a fájdalmak hatására elveszítjük józan gondolkodásunkat.

Gyermek köldökzsinór nélkül - talán az a félelem bújik meg e mögött, hogy a kismama úgy érzi, nem képes megfelelően ellátni és táplálni gyermekét, és nem „igazi“ anya. Hasonló álmok, melyekben valami az újszülöttel történik, különösen az utolsó harmadban gyakoriak, amikor már közeleg a szülés időpontja. Ezek az álmok teljesen normálisak, és semmi ok arra, hogy emiatt bárki is aggódjon, sőt koraszüléstől tartson. Komplikációt soha nem lehet teljesen kizárni, azonban a kockázat az álmok miatt nem lesz nagyobb.

Termékeny fantázia

A terhesség folyamán a tudatalattiból felmerülő félelmek mellett azonban ebben az időszakban is előfordulhat természetesen számos derűs, nevetséges álom. Ezek azonban az érintettek számára kellemes élmények, mivel sem bűntudattal, sem pánikkal nem társulnak. A termékenységgel kapcsolatos színes fantáziáról tanúskodik a következő példa.