Sztárok életmódja: Szekeres Adrien komolyan veszi a futást

Azelőtt mindig megijedt, amikor látta, hogy milyen komolyan veszik a futást az emberek, sokan készülnek maratonira, félmaratonira. Ez kicsit visszatartotta, mert szégyellte elmondani, hogy ő öt kilométert fut, csak azért, mert szeretne mozogni, úgy érzi, hogy rendszertelen életébe nagyon jól beilleszthető a futás. A futócipő mindig kéznél van, csak felkapja az ember, és már futhat. Mégis azt tapasztalta, hogy amikor kitette a közösségi oldalra, rengetegen írtak neki, megkérdezték, hogy milyen cipőben fut, van-e pulzusmérője. Rájött, hogy sokan szeretnének futni, csak nem merik elkezdeni. Kell nekik valamilyen motiváció. Adrien annak idején, még egri kisiskolás korában kóstolt bele, amikor elküldték egy mezei futóversenyre, s ő az egész mezőnyt egy körrel lehagyta. Mondták, hogy tehetséges, de neki nem tetszett a futás, inkább a pingpongozást, a tornát kedvelte, a gimiben pedig már nagyon utált futni. Egyszer büntetésből egész órán futnia kellett, s akkor még jobban megutálta.

Negyvenéves kora körül jutott eszébe, hogy újra meg kellene próbálnia, s neki is vágott. A fodrásza tanácsára nem pályán, hanem a természetben próbálkozott, közben fülhallgatón zenét hallgatva, mindig egy-egy bokor vagy fa volt a cél, amit kitűzött magának. Azzal, hogy szép stílusban fut-e, soha nem foglalkozott, de mindenkinek ajánlja: a világhálón jó tanácsokat lehet találni. Adrien mindig szán időt arra, hogy a futás előtt tíz percig bemelegítsen, megmozgassa izmait – mivel a futás mellett jógázik is, általában egy-egy jógasorral nyújtja az izmait. Néha napi két és fél órát is kitesz a mozgás, de nem bánja, mert utána erősnek, tettre késznek érzi magát, kitisztul a feje, pozitívabban gondolkodik.

(urbán)