Sztárok életmódja – Nem szégyen segítséget kérni!

balázs andrea

Balázs Andrea, aki két évtizede a Ka­rinthy Színház tag­ja, s idén a Csinál­juk a fesztivált! cí­mű műsor hetedik évadában zsűritag volt, pánikbetegségben szenved.

Tudja, hogy ebből nem lehet teljesen kigyógyulni, leg­alábbis nem hisz benne, de már az is biztató, hogy túl tudja ma­gát tenni rajta. S ha érzi, hogy kezd elhatalmasodni rajta a be­tegség, emlékezteti magát arra, hogy ez nem valami mással függ össze.

A pánikbetegség lényege, hogy az emberre időről időre hirtelen intenzív félelem, pánikroham tör rá. Néha mentőt hív, mert azt hiszi, hogy szívinfarktust ka­pott. Az a legrosszabb, hogy a pánikbeteg nem megy szakem­berhez, nem mer nyíltan be­szélni a betegségről. Andrea más eset: szerinte ilyenkor meg kell keresni a megfelelő szakembert, mert nem elég a család, a bará­tok segítsége. „Nem szégyen se­gítséget kérni. A szakembernek könnyebben tudunk beszélni a problémáról” – vallja.

Andit rettenetes rohamok kí­nozták. Először ugyan azt hitte, hogy gyó­gyíthatatlan be­tegségben szen­ved, szapora volt a szívve­rése, rázta a hideg, hideg veríték öntötte el. Arra nem is gondolt, hogy lelki eredetű a betegség, ezért min­den szervi tünetet kivizsgálta­tott. Hiába mondták neki az orvosok, hogy minden rendben van, nem hitt az eredmények­nek, ám amikor kifogyott az ér­vekből, lassacskán saját maga jött ár, hogy mi is a baj. Bár a környezete pedzegette, hogy ta­lán pszichikai eredetű lehet a probléma, ezt nem hitte el, az volt a véleménye, hogy halálos beteg.

Végül mégis felkeresett egy pszichiátert. Szerencsére fél év alatt fény derült a betegségére, addig viszont gyakran voltak rohamai. Érdekes, hogy a szín­házban soha nem volt rohama, de utána megint megjelent. A pszichiáter egyórás beszélgetés után kijelentette, hogy a dolog lelki eredetű. „Kedves Andrea, pozitív dolgokra gondoljon” – mondta neki. A pszichológus is egyetlen kérdés után rájött, mi a baj. Andi szorongásai abból eredtek, hogy felelősnek érzi magát bizonyos dolgok miatt, amikhez pedig semmi köze. Még élt az anyukája, amikor kialakult benne a szoron­gás. Nem az ő elvesztése okozta a traumát, ha­nem az állandó féle­lem attól, hogy mi lesz vele. Nem tu­datosította, hogy mennyire szorong. Meghallgatva a pszichiáter és a pszichológus szava­it, megkönnyeb­bült, újra sza­badabban lé­legzett. De ehhez szak­ember se­gítsége kel­lett, aki végigve­zette a gyógyulás útján.

(urbán)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?