Balázs Andrea, aki két évtizede a Karinthy Színház tagja, s idén a Csináljuk a fesztivált! című műsor hetedik évadában zsűritag volt, pánikbetegségben szenved.
Sztárok életmódja – Nem szégyen segítséget kérni!
Tudja, hogy ebből nem lehet teljesen kigyógyulni, legalábbis nem hisz benne, de már az is biztató, hogy túl tudja magát tenni rajta. S ha érzi, hogy kezd elhatalmasodni rajta a betegség, emlékezteti magát arra, hogy ez nem valami mással függ össze.
A pánikbetegség lényege, hogy az emberre időről időre hirtelen intenzív félelem, pánikroham tör rá. Néha mentőt hív, mert azt hiszi, hogy szívinfarktust kapott. Az a legrosszabb, hogy a pánikbeteg nem megy szakemberhez, nem mer nyíltan beszélni a betegségről. Andrea más eset: szerinte ilyenkor meg kell keresni a megfelelő szakembert, mert nem elég a család, a barátok segítsége. „Nem szégyen segítséget kérni. A szakembernek könnyebben tudunk beszélni a problémáról” – vallja.
Andit rettenetes rohamok kínozták. Először ugyan azt hitte, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, szapora volt a szívverése, rázta a hideg, hideg veríték öntötte el. Arra nem is gondolt, hogy lelki eredetű a betegség, ezért minden szervi tünetet kivizsgáltatott. Hiába mondták neki az orvosok, hogy minden rendben van, nem hitt az eredményeknek, ám amikor kifogyott az érvekből, lassacskán saját maga jött ár, hogy mi is a baj. Bár a környezete pedzegette, hogy talán pszichikai eredetű lehet a probléma, ezt nem hitte el, az volt a véleménye, hogy halálos beteg.
Végül mégis felkeresett egy pszichiátert. Szerencsére fél év alatt fény derült a betegségére, addig viszont gyakran voltak rohamai. Érdekes, hogy a színházban soha nem volt rohama, de utána megint megjelent. A pszichiáter egyórás beszélgetés után kijelentette, hogy a dolog lelki eredetű. „Kedves Andrea, pozitív dolgokra gondoljon” – mondta neki. A pszichológus is egyetlen kérdés után rájött, mi a baj. Andi szorongásai abból eredtek, hogy felelősnek érzi magát bizonyos dolgok miatt, amikhez pedig semmi köze. Még élt az anyukája, amikor kialakult benne a szorongás. Nem az ő elvesztése okozta a traumát, hanem az állandó félelem attól, hogy mi lesz vele. Nem tudatosította, hogy mennyire szorong. Meghallgatva a pszichiáter és a pszichológus szavait, megkönnyebbült, újra szabadabban lélegzett. De ehhez szakember segítsége kellett, aki végigvezette a gyógyulás útján.
(urbán)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.