Szívrendellenességek 2.

A szívburok betegségei lehetnek veleszületett rendellenességek (például a szívburok teljes hiánya vagy helyenként elvékonyodása folytonossági hiányokkal), különböző eredetű gyulladások (perikarditiszek) vagy sérülések, daganatok okozta betegségek.

Tuberkulotikus szívburokgyulladás

A szívburok tébécés gyulladása (tuberkulotikus perikarditisz) általában olyan fiatal egyéneket sújt, akik mellhártya-, tüdő- vagy nyirokcsomó-tuberkulózisban szenvednek. Ilyen esetben a szívburok folyadékkal telítődik és kitágul. A folyadékgyülem akadályozhatja a szív pumpafunkcióját. Tünetei: a beteg általános állapotának romlása, láz, a nyaki vénák kitágulása, nehézlégzés.

Minden esetben sor kerül a kórokozó közvetlen vizsgálattal és tenyésztéssel történő azonosítására. Mivel a Koch-bacilus közvetlen vizsgálatnál ritkán szembeötlő és a tenyésztések több hetet vesznek igénybe, haladéktalanul erős és hosszantartó baktériumellenes kezelésbe kell kezdeni.

A beteg állapotának könnyítésére azonnal lecsapolják a felgyülemlett folyadékot a szívburokból. Ennek a betegségnek, bármilyen súlyos is, elég jó a kórjóslata.

Idült szívburokgyulladás

Az idült szívburokgyulladásnak két formája létezik: az összenyomással járó konstruktív, és a folyadékképződéssel járó effuzív perikarditisz.

Az összenyomással járó idült szívburokgyulladásban a szívburok két lemeze egyesül, és rostos szövetté alakulva megkeményedik, összehúzódik, s ezáltal összenyomja a szívet. A szívburok lassanként merevvé és tágíthatatlanná válik, korlátozva a szívüregek elernyedését. A külső nyomás fokozza a szívbe visszatérő vénákban is a nyomást, hogy a vért a szívbe tudják juttatni.

A betegség tünetei nehézlégzés, köhögés, fáradtság, olykor cianózis. A betegség nem okoz fájdalmat. A lábakon és a hasban gyakran alakul ki vizenyő. A tünetek kulcsfontosságúak a diagnózis meghatározásánál, különösen, ha a szívműködés romlásának hátterében nem áll egyéb betegség.

Átmenetileg enyhíthetők a panaszok vízhajtókkal, azonban az egyetlen hatékony kezelési lehetőség a megvastagodott, rostos szívburok műtéti eltávolítása annak érdekében, hogy a szív újból szabadon tudjon tágulni.

Szívbelhártya-gyulladások

A szívbelhártya-gyulladás (endokarditisz) a szív belső, sima hártyájának gyulladása. leggyakoribb okai a bakteriális fertőzések, amelyek lehetnek enyhébbek (pl. mandulagyulladások, reumás láz), és súlyosabbak (pl. vérmérgezés). A szívbelhártya-gyulladás súlyossága azonban nem függ a fertőzés súlyosságától, hiszen jelentéktelen fertőzések is okozhatnak életveszélyes szívbelhártya-gyulladást. A heveny fertőzéses endokarditisz hirtelen alakul ki és napok alatt életveszélyessé válhat. A betegség félheveny formája lassan, olykor hetek alatt alakul ki.

A betegség lefolyása súlyosabb azoknál, akik olyan szívbetegségben szenvednek, amely baktérium-bevitellel szövődhet. A gyulladás kockázata többek között az aortabillentyű vagy a kéthegyű szívbillentyű elégtelensége, a szívkamrák közötti sövényhiba, aortaszűkület stb. esetén áll fenn. A szívbelhártya-gyulladás látszólag egészséges szíven is bekövetkezhet, pl. kisebb sebészeti beavatkozások, tükrözéses vizsgálatok alkalmával is kerülhetnek baktériumok a véráramba. Súlyosbító tényező az aortanyílás károsodása, a kórokozók (Staphilococcus és Enterococcus) fertőzőképessége, a sebészeti beavatkozás következményeként a kialakult ártalom és a késedelmes kezelés. Ezért azt, akinél felmerül a fertőző szívbelhártya-gyulladás gyanúja, azonnal kórházba kell szállítani. Még a kórokozó azonosítása és a diagnózis felállítása előtt el kell kezdeni az antibiotikus kezelést.

Szívizomgyulladás

A szívizomgyulladás többnyire a szervezet más gyulladásos folyamatainak következménye. Kialakulhat általános fertőzés, pl. vírusfertőzés, diftéria, skarlát, vagy súlyos műtét, reumás láz, fogászati kezelés, nem steril injekció, vagy a szervezetben lévő gennyes góc szövődményeként. Lehet mérgezéses eredetű is, leggyakrabban alkohol, foszfor, arzén, szén-monoxid vagy gombák okoznak szívizomgyulladást. A tünetek sokrétűek és nem mindig jellegzetesek: láz, tachikardia, szorongás, nehézlégzés, fáradékonyság, sápadtság, alacsony vérnyomás. Súlyos esetekben kollapszus alakul ki, ami sokkhoz, majd szívmegálláshoz vezethet.

A szívizomgyulladás legtöbbször észrevétlen kísérője a megfázásnak. Ezért tanácsos a megfázásos betegség után még egy hétig kerülni a fizikai megterhelést, hogy ne alakuljanak ki szövődmények (gyors szívverés, ritmuszavarok stb.).

Szívizombántalmak

Szívizombántalomnak a szívizom veleszületett vagy szerzett betegségeit nevezik. Gyakori formái: hipertrófiás cardiomyopathia, amely a szívizomszövet megvastagodásával jár, a congestiv cardiomyopathia a szívizomzat ismeretlen okú meggyengülését és elvékonyodását, s ezáltal a szív pumpatevékenységének gyengülését vonja maga után (ez a leggyakoribb forma, és elsősorban a férfiakat érint), valamint a restriktív cardiomyopathia, amelyben a szívkamrák fala merevvé válik és nem tágul (nagyon ritkán fordul elő).

A diagnózist többnyire csak körültekintő vizsgálatok után lehet meghatározni, miután a panaszok minden egyéb lehetséges okát (pl. magas vérnyomás, szívbillentyű-betegségek, szívinfarktus stb.) kizárták.

Koszorúér-betegség

A két szívkoszorúér a főverőérből ágazik le, közvetlenül az aortabillentyű felett. Ezek a szívószál vastagságú erek tovább ágazva körülveszik a szívet. Szinte hihetetlen, de naponta mintegy hatszáz liter vért juttatnak a szívizomnak.

A szív leggyakoribb betegsége a hosszúér-betegség, aminek orvosi neve iszkémia. Ez a meghatározás a szív különböző megbetegedéseit foglalja magába, amelyeknek közös oka a koszorúerek érszűkülete. Ide tartozik az angina pektorisz, a szívinfarktus és a szívgyengeség.

A koszorúér-betegség kialakulásának kockázata fokozott a dohányzók körében, a magas vérnyomásban, cukorbetegségben, zsíranyagcsere-zavarban és köszvényben szenvedők között. A veszélyeztetett csoportba tartoznak a túlsúlyosak és az állandó stresszben élő emberek.