Szívbetegből futónagykövet lett

Tizenhárom éves voltam, amikor egy véletlen folytán kiderült, hogy lyukas szívvel születtem, és miután ez az észrevétel nagyon későn volt, sürgős műtétre vártam, 10% túlélési eséllyel. Hosszú és nehéz időszak volt ez az életemben, és bár a családom el is búcsúzott tőlem, a csodával határos módon túléltem. A felépülésem során szigorú orvosi felügyelet alatt álltam, mindentől óvtak, féltettek

– írja a honlapján. Hiába volt kamasz, a műtét előtt arra gondolt, hogy ez lesz az utolsó nyara. Megfogadta, ha életben marad, mindent másképp fog csinálni, mint ahogy mondják, vagy ahogy a nagykönyvben meg van írva. Amikor kiderült, hogy melldaganata van, épp a könyvén dolgozott. Sokan próbáltak neki segíteni, de mivel 13 évesen sem fogadta el, hogy beteg, ezt is így kezelte. Tudta, hogy a daganat egy 37 éves időszak lezárása, egy része. Szívműtéte után restaurátorként dolgozott, állványokra mászott, sokszor összeesett, mégis tette a dolgát. Amikor teherbe esett, azt mondták, nem fogja túlélni a szülést, végül négy gyereke lett. Időközben rengeteget változtatott az életén. 45 éves korára felismerte, hogy „legnagyobb félelmeink mögött vannak a legnagyobb csodák!” Elkezdett sportolni, először kerékpározni, majd egy év múlva már futócipőt húzott. Kardiológusa megrémült, de elkísérte a versenyre: a következő évben Zsuzsa már félmaratonit futott, két és fél évre rá egész maratoni távot, az 50. születésnapján 50 km-t, 2018-ban pedig a dupláját. Futónagykövet lett, s életében először elhitte, hogy egészséges, hogy a futással egy hosszú időszakot zárt le, benne a sok megpróbáltatással, a sok rosszal, és megtisztulva tér haza. Igyekszik átadni másoknak is a tapasztalatait, hogy nekik már ne kelljen megélni a sok rosszat. Erőt adni az embereknek – úgy érzi, ez a feladata.

(urbán)