Segítség betegnek, családnak

Libuša Repiskával a nyitrai ADOS ápolói ügynökség igazgatónőjével arról beszélgettünk, ki és hogyan igényelheti a szolgáltatásaikat, és mire kell leginkább ügyelniük a fekvő betegek hozzátartozóinak.

Bárki kérheti az Önök segítségét, vagy kizárólag orvosi javaslatra járnak a betegekhez?

Szükséges a körzeti orvos ajánlása és ő írja elő a szakorvosi javaslat alapján kezelés módját is. Általában a kórházi kezelés után hazabocsátott beteghez azonnal hívnak bennünket, de előfordul az is, hogy a hozzátartozók érdeklődnek, jogosultak lennének-e a segítségünkre, és mi konzultálunk a körzeti orvossal.

Milyen betegségek esetében hívják Önöket a leggyakrabban?

Fekélyek, felfekvések, súlyos törések ápolásához, injekciók és infúziók beadásához, agyvérzések utáni rehabilitációhoz. Nagyon fontos, hogy a nővéreink munkáját az egészségbiztosító fizeti, tehát az ápolásért nem kell fizetni, de a szükséges kötszereket, gyógyszereket, pelenkákat, segédeszközöket a hozzátartozók veszik meg. Sokan tévesen úgy vélik, hogy a beteg fürdetését, vagy az ágyneműcserét is elvégezzük, de mi csak az egészségügyi ellátást vállalhatjuk. Azt, természetesen, megmutatjuk, hogyan kell helyesen megfordítani, felemelni a beteget, hogyan lehet alatta könnyen kicserélni a lepedőt, vagy hogyan lehet egy mozdulatlan embert megmosdatni.

Az egyes ápolói ügynökségek egy-egy régión belül dolgoznak? Mindenki számára elérhető ez a szolgáltatás?

Ma már minden járásban működik ápolói ügynökség, a rászorulók mindenhol igényelni tudják. Szabad a választás, de az ügynökségek igyekeznek a székhelyükhöz közeli településeket ellátni. Arra is gyakran akad példa, hogy a betegünk az ország másik végéből származik, de a betegsége idejére mondjuk a Nyitrán élő lányához költözik – ezeket a pácienseket is ellátjuk, függetlenül attól, hol van az állandó lakhelyük.

Milyenek a tapasztalataik – jól gondoskodnak a hozzátartozók a betegeikről, vagy gyakran inkább rontanak az állapotukon a helytelen ápolással?

Többféle hozzátartozó létezik – vannak, akik mindent megtesznek a betegért, még lélegeznének is helyette, ami szintén nem jó, mert ők a végsőkig kimerülnek, a beteg pedig sokszor elkényelmesedik, sőt szeszélyessé válik. A másik véglet az, amikor szinte elhanyagolják a beteget, nem tartják tisztán, a sebeket hagyják elfertőződni, különféle házi gyógymódokkal próbálkoznak a szomszédasszony javaslatára, vagy steril kötszer helyett otthon talált rongyokat használnak. A legjobb hozzátartozó a mi szemszögünkből nézve az, aki betartja az orvosi utasításokat, hallgat a tanácsainkra, megteremti a megfelelő körülményeket. Nagyon fontos, hogy minden oldalról hozzáférjünk a beteghez, az első, amire figyelmeztetjük a hozzátartozókat az, hogy az ágyat húzzák el a faltól, és ha lehet, cseréljék magasabbra, ne kelljen nagyon lehajolni a beteghez. Léteznek olyan segédeszközök is, amelyek megkönnyítik a beteg felemelését, fürdetését – ezeket meg kell ugyan venni, de jó, ha tájékoztatjuk a hozzátartozókat, mert sokszor még nem is hallottak róluk. Sokan maguk eszkábálnak különféle szerkezeteket és találnak megoldásokat, a szükségben nagyon találékonyak az emberek.

A fekvő betegeknél a legtöbb gondot a felfekvések szokták okozni. Meg lehet előzni ezeket?

Rendszeresen forgatni kell az ilyen beteget, hogy állandóan változzon a test helyzete. Erre ma már táblázatok léteznek, általánosan elmondható, hogy két óra hosszig maradhat a beteg egy helyzetben, de gyakran elég kevés a variációs lehetőség, mert a fájdalmak miatt például csak egyik oldalán tud feküdni. Sokat segítenek azok a speciális matracok, amelyekben a levegő mozgása masszírozza a testet, de, sajnos, nagyon drágák, és nem téríti a biztosító. Némelyik ápolói ügynökségnél kölcsönözni is lehet ilyen matracokat és alátéteket, de jó szolgálatot tehet az egyszerű felfújható úszógumi vagy úszómatrac is. Nagyon fontos az is, hogy a veszélyeztetett testrészeket rendszeresen kenegessék valamilyen ápolókrémmel vagy -tejjel – létezik egy speciális készítmény is, amely védőréteget képez a bőrön, de ezt csak részben téríti a biztosító. Ugyanígy kell vigyázni a pelenkázott betegek higiéniájára és bőrápolására, és az sem mindegy, mennyi ideig hagyjuk rajtuk a pelenkát. Ma már a legtöbb pelenkán van indikátor, amely mutatja a nedvfelszívó képességét, de az orvos által előírható mennyiség még a maximális kihasználtságnál sem elég. Sajnos, a betegség nem csak lelkileg, de anyagilag is nagyon megterhelő dolog, mert a gyógyszerek, kötszerek, segédeszközök javát a hozzátartozóknak kell megvenniük.

Melyek a felfekvések keletkezesének első jelei. Mire kell ügyelniük a családtagoknak?

Abban, hogy felfekvések keletkeznek, több tényezőnek is szerepe van. A páciens teljesen immobilis, tehát megfordulni sem tud, nem megfelelően működik az anyagcseréje, és fokozott nyomás éri bizonyos testrészeit. A hozzátartozók az első jelet, a bőr kipirosodását gyakran észre sem veszik, de a bőr nagyon hamar hólyagossá válik, a hólyagok pedig kisebesednek. Gyakran szinte a csontig hatoló felfekvésekkel találkozunk, ez olyankor szokott előfordulni, ha kifejezetten ezek ápolásához hívnak, mert a mi betegeinket figyeljük, és már az első jeleknél közbelépünk.

Sokszor bizonyára lelki támaszt is jelentenek a hozzátartozók számára. A tragikus hirtelen állapotromlásokat, vagy a hoszszan tartó, súlyos betegséget viselik nehezebben?

A balesetek következményeként fekvő beteggé vált fiatal emberek vagy a rákos gyerekek ápolása a legnehezebb feladat, mert az ember ilyenkor önkéntelenül is perel a sorssal. Az idős emberek állapotának romlásába könnyebb beletörődni, de hosszan elhúzódó betegségük, igényes ápolásuk így is nagyon megterhelő lehet, Minden hozzátartozó különböző fázisokon esik át, az elkeseredéstől és tanácstalanságtól kezdve az aktivitáson és „a lehetetlent is megpróbálom” elhatározásán át egészen az apátiáig. Ilyenkor már megváltás a halál, mert akármilyen kedves beteget ápolunk, a hosszú, kilátástalan szenvedés kikezdi a türelmünket, elveszi az erőnket. Arról nem is szólva, hogy nem minden beteg türelmes és hálás, vannak akik alaposan próbára teszik a család tűrőképességét. Ilyenkor is nagyon jól jön az ápolónő, mert az idegen embernek könnyebben engeik elvégezni a fájdalmas kezeléseket, és sokszor elmondják azokat a panaszaikat is, amelyeket a hozzátartozóknak nem.

Mi a jobb, ha a beteg tisztában van az állapota súlyosságával, esetleg azzal is, hogy meg fog halni, vagy az, ha az utolsó pillanatig éltetik benne reményt?

Általában jobb, ha a beteg tisztában van a tényekkel, mert számot vethet az életével, végrendelkezhet, de vannak, akik nem is akarják tudni az igazságot. Néha a hozzátartozók kérnek meg bennünket, hogy hallgassunk, mert ha a beteg megtudja, hogy gyógyíthatatlan, apatikus lesz és a gyógyszereket, táplálékot is visszautasítja. Az ilyen kéréseket a beteg érdekében tiszteletben tartjuk, de azt nem tartom jónak, ha a családban színjátékot játszanak, miközben mind tudják, mi az igazság. Végig úgysem lehet hazugságban tartani senkit, mert a betegek megérzik, hogy közeleg a haláluk.

Hosszú súlyos betegségeknél is az a leginkább emberpróbáló időszak, amikor jelentkezik a fájdalom. Minden esetben elmulasztható vagy legalább elviselhetővé mérsékelhető?

Ma már nagyon fejlett a paliatív gyógyítás, szinte minden kórházban vannak külön fájdalomcsillapításra szakosodott orvosok. A kezelőorvossal folytatott konzultáció után javasolnak tapaszokat, gyógyszereket vagy a legvégső stádiumban ópiumszármazékokat is. Az injekciókat és infúziókat a mi ápolóink is beadhatják, de ma már egyre gyakrabban írják elő az orvosok a fájdalomcsillapító tapaszokat, amelyek akár huszonnégy órán át is hatnak. Amíg kommunikálni lehet a beteggel, fontos, hogy elmondja mikor, hol milyen jellegű fájdalmat érez, milyen napszakban fokozódik, mert ennek alapján személyre szabottan írják elő neki a megfelelő fájdalomcsillapítók adagolását. Ha meggyógyítani nem is lehet már valakit, azért a családtagokkal együttműködve nagyon sokat tehetünk, hogy a hátralévő idejét emberhez méltóan, minél jobb körülmények között élje át.