Önfegyelemmel határozottan legyőzhető a lustaság

Egy topmenedzser élete nem éppen stresszmentes. Van rá recept, hogyan úszhatjuk meg ép bőrrel? „Az a fő, hogy az ember hangulata jó legyen. – Ezt elöjáróban jegyzi meg, hozzátéve, hogy bár elcsépelt a megállapítás, mégis ez a titka a dolognak. – A háttérben a harmonikus családi élet áll. Ha az ember ideje nagy részét munkával tölti, fontos, hogy a család megértő legyen. S az én feleségem pontosan ilyen. Ő és a gyerekek is toleránsak, bár keveset vagyok velük, megbocsátják. Ha kedvem szottyan arra, hogy hetente egyszer hokizzak, nem zsörtölődik a nejem. Ez az alapja, hogy bírjam egész héten az iramot...”

Egy kockázati tényezőtől tehát megszabadulhatunk, ha otthon sikerül kellemes légkört teremtenünk. A szellemi munkát végzők számára nagyon fontos a mozgás. „Az ideális az, ha sikerül pontosan megszabni az időt, amelyet a mozgásnak szentelünk. A hoki esetében ez így is van, egy baráti társasággal járunk vasárnaponként. Valamikor elmegyünk a családdal biciklizni, télen sízni, otthon, ha csak öt percet is, tornászom, aztán megesik, hogy hetekre kimarad. Csak úgy lehet, ha az embernek van önfegyelme, különben legyőzi a lustaság. Nem kell nagy célokra kacsingatni, jobb, ha kicsit tűzünk magunk elé, s azt meg is valósítjuk!”

Az, hogy az ülő foglalkozásúaknak kompenzációra van szükségük, legtöbbször csak akkor jut eszünkbe, ha eszünkbe juttatják… „Fiatalkoromban én is letakarhattam az étlap jobb oldalát, s csak azt néztem, minél több legyen a kaja. Ráadásul közismert, hogy a legtöbb étel, ami nem túl egészséges, nagyon ízletes. A rántott hústól, a jó kolbászillattól összefolyik az ember szájában a nyál. Otthon, a családban igyekszünk egészségesen élni, az étlapunkon gyakran szerepelnek különböző saláták, hal, csirkehús, a kirántott szelet és más hasonló csak hébe-korba kerül az asztalra. S ha odakerül, rögtön érzem, hogy a szervezet sokkal nehezebben küzd meg vele, mint a könnyű ételekkel, sokkal fáradtabb vagyok.”

Persze, mindezt valamennyien ismerjük, tudjuk, sőt, beszélni is szépen tudunk róla. Azért sutytyomban, no meg kevésbé sutytyomban, fogadásokon, vendégségben aztán elszabadul a pokol. Sokszor nincs idő még ebédelni se. „Ritkán akad ilyen – adja vissza a labdát. – Ha igen, akkor egy gyorsétterembe ugrok be, vagy egy benzinkútnál állok meg, eszem egy salátát. Azt a félórát mindig megtalálom, hogy bekapjak valamit. A munka megvár, így is, úgy is estig benn vagyok.”

Az általa vezetett biztosító nagy súlyt fektet a megelőzésre. Vajon az igazgató számára kötelező-e az ellenőrzés? „Nincs olyan, hogy kötelező. Rendszeresen járok vizsgálatokra, a fogorvosomnál mindig kapok egy következő terminust, ha nem is fáj a fogam, minden ősszel beoltatom magam az influenzajárvány ellen. Igyekszem rendszeresen eljárni masszőrhöz. Ez nemcsak fizikai, hanem lelki lazítást is jelent számomra. Úgy érzem, sok mindent teszek, de ez nem jelenti azt, hogy nem tehetek még többet…” (Urbán Klára)