Népbetegséggé vált a koraszülés

Szlovákiában minden 11., vagyis évente 5 000 gyerek a terhesség 40. hete előtt jön a világra. Csak az elmúlt 15 évben több mint 30 százalékkal nőtt a számuk. „A koraszülés súlyos probléma, ami bizonytalanságot és félelmet visz a családokba. A babavárás öröme hirtelen küzdelemmé válik, ami nem mindig végződik szerencsésen. Az ilyen csecsemők gyakran még az 1 kilót sem érik el, és a jövőjük sem biztos” – írta le a helyzetet Ľubica Kaiserová, a Malíček polgári társulás megalapítója és elnöke. Ez a társulás immár kilenc éve létezik és igyekszik támogatni a koraszülöttek szüleit. Az ez évre tervezett rendezvények egy része a Covid-19 miatt online közegbe megy át, néhányat pedig jövőre halasztottak.

„Mint tudjuk, a terhesség 40 hétig tart. A koraszülötteknél tízszer gyakrabban fordulnak elő különféle egészségi károsodások, mint a rendesen kihordott gyerekeknél. A beteg gyerekek legnagyobb csoportját egész Európában a koraszülöttek alkotják.

Az ilyen gyerekek ápolása rendkívül nehéz. Fejletlenségükből adódóan a külvilághoz nehezebben alkalmazkodnak, amely aztán több betegség kialakulásának a veszélyével járhat. A koraszülöttek világnapjának fő gondolata az, hogy nagy valószínűséggel belőlük is egészséges felnőttek lesznek. Koraszülöttségről akkor beszélünk, ha a normális betöltött 40. terhességi hét helyett a baba hamarabb, a 37. terhességi hét előtt jön a világra születési korához viszonyítva normál testsúllyal.

A koraszülésnek számos oka lehet: a rossz szociális viszonyok között élő, túl fiatal vagy túl idős korban szülő nő (18 év alatt vagy 40 év felett), az anyai aktív és passzív dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat, korábbi abortuszok, az anya krónikus betegsége, az anya fertőzéses betegsége, különösen, ha a nemi szerveket érinti, a stressz, pszichés problémák, méhfejlődési rendellenességek, az anyaméh betegségei, a méhszáj rendellenessége, a méhlepény rossz tapadása, hirtelen leválása, ikerterhesség, magzati betegség.

Általában kicsik (testhosszuk 50 cm alatt marad) a koraszülöttek, de teltek, fejük kicsit nagy a testükhöz viszonyítva. Kutacsaik nagyok, tátongóak, koponyájuk puha. Fülkagylóik a fejhez lapulnak, általában puhák, a fülkagylók porcosodása még nem fejeződött be. Bőrük rózsaszín vagy vörös, magzatmáz
és apró kis „magzati szőrök” borítják testüket. A bőrük alatt a zsírszövet még nem vagy alig fejlődött ki, ezért bőrük vékony. A bőr alatti kötőszövet víztartalma nagyobb, így a bőrük fényes. A tenyereken, talpakon elhelyezkedő barázdák vagy nem alakultak ki, vagy fejletlenek. Körmeik nem érik el az ujjbegyek végét. Köldökük kissé lentebb helyezkedik el, mellbimbóik laposak. Izomzatuk általában tónustalan, mint kis békák fekszenek az ágyban. Fiúknál a herék még nincsenek a herezacskóban, kislányoknál pedig a szeméremajkak tátongóak. Általában az ébrenlét és alvás ritmusa nem alakul ki náluk, az éhséget gyakran nem jelzik, éber állapotban sem túl aktívak. Ugyanakkor ingerlékenyek is lehetnek. Hangjuk inkább nyöszörgő. Az újszülöttkori reflexek még nem alakultak ki náluk, így a szopóreflex sem, ezért etetésük kezdetben nehézséget okoz. (k)