Nemcsak szív, hanem fertőz is

Erdőn, mezőn járni tavasszal és ősszel a legjobb. Csakhogy ezt tartják a kullancsok is, melyek súlyos kórokozók hordozói és vérszívó támadásuk folytán továbbadói lehetnek. Mit kell tudni róluk? Az április elején mindannyiunkat meglepő tél már a múlté. Ránk köszönt a tavasz és a jó idő, és sajnos, az ilyenkor tömegesen előforduló kullancsok is. Valamennyien találkozhatunk velük, főleg füves-bokros területeken bóklászva. Ha tudjuk, hogyan élnek e veszélyes, súlyos kórt terjesztő rovarok, hatásosabban tudunk védekezni ellenük.

TAVASSZAL ÉS ŐSSZEL

Megjelenésükben szezonalitást mutatnak: főleg tavasszal és ősszel jelentkeznek tömegesen, de nyáron sem tűnnek el. A fagyok beállta előtt, valamint a nyári kánikula elől a fakérgek zugaiba és a kisrágcsálók föld alatti járataiba húzódnak be. Általában a tavaszi meleg hatására aktivizálódnak, amikor a napi átlaghőmérséklet meghaladja a 7 fokot, a páratartalom pedig a 85 százalékot.

A kullancsok a pókszabásúak közé tartoznak, vérszívó élősködők. Vannak szemmel rendelkező, és szem nélküli kullancsok is. Ez utóbbiak a lombos erdők lakói. Elülső pár végtagjukat széttárva „radaroznak“, áldozatra lesve. Az úgynevezett Haller-féle szervük - amely alapvetően 3 tényező változását érzékeli: a széndioxidét, a hőmérsékletét, valamint az érintés ingerét - megkönnyíti a gazdaállat megtalálását. Ehhez a tájékozódáshoz azonban cserjékre, illetve facsemetékre kell mászniuk.

A szemmel rendelkező kullancsok a rétek lakói. A füvön sétáló emberre mászva gyakran megtalálhatóak akár a zokniban, ezért alaposan vizsgáljuk át séta után lábunkat, a hajlatokat, de még a lábujjközöket is!

Alapvetően fontos számukra a megfelelő hőmérséklet. Nyáron, a rekkenő melegben, árnyékmentes helyen nemigen találkozhatunk velük. A másik fontos tényező a páratartalom. Számukra a magas, 98 százalékos relatív páratartalom az ideális. A dombvidékeken és a magasabb hegyek napsütötte oldalain (1500 méter magasságig), valamint az északi oldalakon (1300 méter magasságig) élnek kullancsok.

MÉRETÜK AZ ÖTSZÖRÖSÉRE NŐ

Kifejezett ivari kétalakúság jellemzi őket, ezért a hímek és a nőstények könnyen megkülönböztethetők: a hímek egész háti felületét, míg a nőstények csupán elülső részét fedi pigmentált kitinlemez. A kisebb, 2-3 milliméter nagyságú hímek csupán annyi vért szívnak, amennyi a spermatermeléshez szükséges, majd miután feladatukat teljesítették, elpusztulnak. A 3-4 milliméterre megnövő nőstények mérete a vérszívás hatására azonban akár ötszörösére is duzzadhat. Szükség van erre, hiszen hely kell mind a felvett vér, mind a peték részére. A petéket nagy mennyiségben termelik és rakják le, egyszerre akár 3-5 ezer darabot is, majd többnyire elpusztulnak. A petékből kikelő, alig egyharmad milliméternyi hosszúságú lárva vándorlása során a talaj üregeiben élő kisrágcsáló, vagy a talajon fészkelő madár fiókáján szívja meg magát vérrel.

HÁZIÁLLATOKRA IS VESZÉLYES

Vérszívás és vérszívás között is van különbség! A kullancs esetében először gyors a tempója, majd ezt követi a lassú vérszívás. Ekkor azonban már a felvett és részben megemésztett vérrel kórokozó ágenseket is visszajuttat a gazdaállat szervezetébe. A kórokozók a vérszívás kezdetéig inaktív állapotban vannak, csak a vérszívással válnak aktívvá, és így fertőzővé.

FŐ AZ ÓVATOSSÁG

A teljes fejlődésmenet fél évtől három évig is terjedhet, annak függvényében, hogy a kullancsnak sikerül-e gazdaállatot találni, valamint ideális-e minden környezeti tényező.

A kullancsok által közvetített betegségek megelőzésének legfontosabb eleme az óvatosság. Erdei, mezei séta alaposan vizsgáljuk át bőrünket, s ha sétáltattuk a kutyát, vagy a házimacska ilyen területre is eljut, akkor az ő testüket is. Ha kullancsot találunk, fertőtlenítsük le a környékét, majd távolítsuk el, vigyázva arra, nehogy a feje beszakadjon. Ha erre nem vállalkozunk, akkor minél előbb forduljunk állatorvoshoz, aki egyrészt eltávolítja azt, illetve megfelelő szert (nyakörvet, cseppet, megelőző oltást) ajánl.