Nem rossz, nem felesleges a láz

Az emberek 95 százalékának a testhőmérséklete normál egészséges állapotban 37 °C alatt van. A hónaljban vagy a bőrön ezt így tapasztaljuk, de a testüregeinkben, ahol leggyakrabban még hőmérőt szoktunk használni lázmérésre, körülbelül 0,5 °C-fokkal magasabb érték mutatkozik. Ezt a 0,5 °C-fokos többletet mindig le kell számolni, mert másképp becsapódhatunk. Általában 38,5 °C-fok hőmérséklet alatt hőemelkedésről beszélünk, 38,5 °C-fok felett lázról. Felső határ élesen nincs, de annyit érdemes tudni, hogy 41,2 °C-foktól már anynyira túlmelegedett a szervezet, hogy ez már önmagában is bajjal jár, tehát tennivalót igényel.

A láz önmagában nem betegség, mögötte mindig érdemes az okot megkeresni. A láznak többféle fajtája van, a mi szempontunkból két fő csoportra oszthatjuk, a többnyire hirtelen kezdődő, valamely hirtelenül kezdődő betegséghez kapcsolódó lázak és hőemelkedések, amelyek többnyire hamar, néhány napon, néhány héten belül elmúlnak, és a hosszú ideig fennálló lázas állapotok, amelyek több hónapig vagy évekig tarthatnak váltakozó lázmenettel és jellemzőkkel. Vegyük a gyakori meghűlések és többnyire vírusos vagy bakteriális fertőzések következtében kialakuló lázak jellemzőit.

Miért van láz?

A láz jelenlegi tudásunk szerint azért jelentkezik, mert a vérünkben vannak bizonyos védekező sejtek, melyeknek az a feladatuk, hogy ha „idegent vagy ellenséget” vesznek észre, többnyire kórokozót, „riadót fújnak”. Ez úgy történik, hogy apró figyelemfelhívó anyagokat bocsátanak ki magukból, amelyek – mint például ha a postán táviratot adunk fel – a vérrel az agyba kerülnek – mert többnyire ez a központ – ahol a „főnökség” a beérkezett információ alapján kiadja az általános riadóparancsot. Ellenség a láthatáron a birodalom belsőbb részein, nosza gyorsan készüljünk a harcra!

Hogyan keletkezik a láz?

A láz jelenlegi tudásunk szerint az izmok munkája révén keletkezik, részint mert csak az izom tud olyan mechanikai munkát végezni, amelyből külső leadásra alkalmas, nagy mennyiségű pluszhő keletkezik. Ezt a termelt pluszhőt azonban meg is kell őrizni, hiszen az utcát sem érdemes fűteni nyitott ablakon keresztül. A borzongás, remegés, hidegrázás jelzik számunkra, hogy bizonyos izmaink működésben vannak, aminek majd a mellékterméke lesz az a pluszhő is, amit mi hőemelkedés vagy láz formájában veszünk észre. Persze ez nem az a fajta normális izom működése, amikor járunk, eszünk, biciklizünk vagy dolgozunk. Hogy ez a pluszhő ne vesszen el, apró izmaink úgy működnek, hogy szervezetünk minél kevesebb hőt adjon le. Ezt ők készséggel meg is teszik. Vajon miért?

„Mire jó” a láz?

A lázat úgy célszerű elképzelni, mint egy készenléti állapotot, amikor az egyébként lassan végbement dolgokat gyorsabban akarjuk elintézni. A betegséget kórokozójával együtt minél hamarabb szeretné szervezetünk meghátrálásra kényszeríteni. A hőemelkedés és a láz során a szervezetben bizonyos anyagcsere-folyamatok sebessége a hőmérséklet emelkedésével szoros összefüggésben megnő. Ez mindenképpen kedvező, de sajnos néha a jóból is megárt a sok.

„Meddig jó” a hőemelkedés és a láz?

Nehéz kérdés, de általában addig hasznos, amíg nem okoz több kellemetlenséget. Ezt egy példával úgy lehetne megmagyarázni, mint például az autómotornál kell egy bizonyos üzemi hőmérséklet a jó működéshez. A szervezetnek is készültség mellett egy gyorsabb ügyintézést kell megvalósítania, hogy megelőzze a baj elhatalmasodását. Más példával, főzésnél tapasztaltuk már, hogy vannak ételek, amelyek lassú tűzön készülnek, és vannak, amikor forralni kell. Igen ám, de a szervezet is néha, úgy tűnik, túllő a célon, és nagyobb az ijedelem, mint a baj, vagyis nagyon belázasodunk. Például 40 °C-fok körül. Ez már felesleges erőlködésnek tűnik szemünkben, persze a szervezetünk ezt másképp gondolja és intézi, és valószínű, hogy igaza is van, komolyabban veszi a felkészülést, és jobban bebiztosítja magát. Csakhogy ilyenkor a mi különböző tűrőképességű és szintű tudatunkkal kezdjük nem jól érezni magunkat, és úgy általában már gyengének, fáradtnak, nyűgösnek és betegnek érezzük magunkat. Ilyenkor meg kell nyugtatnunk a védekezésbe túlságosan belemelegedett szervezetünket, segíteni kell neki. (o)