Nem csak ülni kell rajta…

A történészek szerint lovasnép a magyar. Volt idő, amikor egy arab utazó úgy jellemzett minket, hogy egész nap lovon ülünk, még az étkezések kedvéért sem szállunk le onnan. Ez az életmód mára persze teljesen letűnt, ám a lovaglás nemcsak kitűnő sportág lett, hanem számos kedvező pszichés, szociális hatása is van. A hobbilovaglás télen-nyáron egyre több helyen elérhető. Manapság gombamód szaporodnak a lovastanyák, panziók, lovardák.

A közkeletű vélekedéssel szemben, miszerint a lovon csak ülni kell, a lovaglás igenis kemény testi munka. Az egyensúly megtartása, a ritmikus mozgás átvétele, a ló irányítása komoly feladatokat ró az izomzatra. Bár a futással vagy kerékpározással ellentétben inkább statikus izomterhelést jelent, ám aki már lovagolt, jól tudja, mennyire el lehet tőle fáradni!

A testmozgás mellett, a lóval való kapcsolattartásnak számos kedvező élettani hatása van. A lovon ülve állandóan változik a „talaj”, a támasz. Ezért izmaink, hogy ne dőljünk ide-oda, folyamatos korrekcióra kényszerülnek. Ez nagymértékben fejleszti az egyensúlyérzéket és a koordinációt, szabályozza az izomtónust, fejlődik a testsémánk. A ló minden egyes lépésénél izomrostjaink ezrei kénytelenek reagálni, főleg a gerinc melletti ún. törzsizmok. Ez utóbbiak pedig létfontosságúak a testtartás szabályozásában. Ugyanakkor a ló testmelege a merev izmokat lazítja, ami megfelel egy automatikus nyújtásnak.

A lovaglás számos pozitív pszichés hatást is kivált. Lovon ülve megváltozik az ember szemlélete: magasan ül egy hatalmas, erős állat hátán, s ez önbizalmat és sikerélményt nyújt. Ugyanakkor a ló ereje tiszteletet is parancsol, az ember automatikusan, de saját érdekében is, betartja a ló körüli szabályokat. A ló kedves, szeretetre méltó állat, alkalmas a kommunikációra. Számos kutatás bizonyította, hogy a kapcsolattartás az állatokkal, elsősorban kutyával és lóval, fejleszti az ember ösztöndinamikáját. A ló ritmikus járása elandalít, ellazít. A lovaglás környezete, a természet pedig számos szépséggel örvendeztet meg. Szociális szempontból is gazdagodnak a lovasok. Megtanulják a felelősségvállalást másokért, jelen esetben egy állat gondozása kapcsán.

Mindezeket a pozitív hatásokat már nagyon régen felismerték, ezért a lovakat kiterjedten alkalmazzák egészségügyi céllal is. A lovasterápia egy speciális komplex fejlesztési módszer, amely egyaránt alkalmazható gyógyítás, megelőzés, rehabilitáció vagy fejlesztés céljából. A fogyatékkal élők izomkontrollját fejlesztik vele, ami a fent említett mechanizmus révén javítja a tartásukat, így a mozgásukat, és végső soron az értelmi tevékenységüket is.

Sokan félnek gyermeküket lovagolni engedni, mondván, hogy görbe lesz a lába. Ez igaz lehetett a bevezetőben említett őseink gyerekeire, akik valóban az egész napjukat nyeregben töltötték. Ám manapság a heti két-három foglalkozás természetesen semmi negatív hatással nincs a test alakjára. A ló méretei miatt észnél kell lennünk, mert a lovassérülések ugyan ritkák, de akkor súlyosak lehetnek. Ezek jó gondozással, a megfelelő ló választásával és zavartalan kommunikációval elkerülhetők.