Nehéz az elsőszülöttnek!

Számíthatunk rá, hogy a kis trónkövetelő megjelenése nagy kihívás elé állítja majd az elsőszülöttet. Szülei szeretetében addig senkivel sem kellett osztoznia, a figyelem középpontjában ő állt. Bár nagyon megsajnálhatjuk a trónfosztott kicsit, mégsem érdemes azon töprengeni, van-e jogunk újabb babát világra hozni. A népszerű és szellemes példázat szerint a nagyobb gyerek valahogy úgy érzi magát a kicsi érkezésekor, mint az a feleség, akinek férje egy szép napon kedves, fiatal, új asszonnyal állít haza, aki attól fogva náluk fog lakni, és őt is nagyon kell majd szeretni. Hasonlóan érezhet az elsőszülötté előlépett kisgyerek is: miért akarnak valaki mást szeretni, én nem vagyok elég? A nagy különbség a példabeli feleség és a nagyobb testvér között, hogy a gyerek képes lesz megbirkózni a megrázkódtatással, és ha türelemmel, együttérzéssel segítjük, idővel összetartó testvérpárrá alakulhat a Nagy és a Kicsi kettőse.

Együtt készülünk

Ha a kisgyerek még nem beszél, nehéz bármit is tenni a felkészítése érdekében. Viszont nem is kérdezi majd meg, hogy mikor lehet már visszavinni a kistestvért a kórházba. Ha az életmódjában kell változásokat átélnie, jobb lesz, ha még a szülés előtt megtörténik: ha a mamával aludt, lassan át kell szoknia a saját ágyába, vagy a papáéba, ha másként nem megy. Persze, nem egy mama kitűnően alszik két gyerek táraságában is. Ha bölcsödébe kellene mennie, vagy pótmama jön segíteni, maradjon ideje a gyereknek megszokni az újdonságokat!

Ha már beszél, fokozatosan szoktassuk hozzá a többgyerekes család gondolatához! Az esti mesélés tökéletes alkalom arra, hogy például egy mackócsalád történetein keresztül mutassuk be neki a testvérek mindennapjait. A saját testvérének jöveteléről elég, ha akkor értesül, amikor a mama pocakja már láthatóan megnövekedett. Kezével érezheti a magzatmozgásokat, elmesélhetjük, mekkora éppen a baba, mit tud már csinálni. A szülés előtti és utáni hetek eseményeit sokszor, türelmesen tárgyaljuk vele végig, mikor látja újra anyát. Gyakran fölmerül a kérdés: szabad-e folytatni a szoptatást, ha megfogant az új élet. Előfordul, hogy a kicsi maga hagyja abba, mert nem ízlik neki a megváltozott összetételű anyatej. Ha viszont ragaszkodik hozzá, nyugodtan folytassuk, a várandósság és a szoptatás a legtöbb esetben jól megférnek egymás mellett. Ha a mama kiegyensúlyozottan táplálkozik, biztos lehet benne, hogy magzata sem szenved hiányt semmiben. Az elsőszülöttnek pedig csak jót tesz, ha a születendő babatestvér miatt nem kell lemondania testi-lelki táplálékáról.