Ne legyen káros a magzatra

A nőgyógyászoknak fel kellene hívni a terhességük harmadik trimeszterében járó nők figyelmét a szülés után alkalmazható fogamzásgátlási módszerekre, elkerülendő a szoptatási időszak alatt bekövetkező, nem kívánt terhességet, állítják a szakemberek.

A szoptatás maga fogamzásgátló hatású ugyan, de a tüszőérés, azaz ovuláció visszatérése megjósolhatatlan azoknál a nőknél, akik nem kizárólagosan szoptatással táplálják csecsemőjüket, ezért roppant fontos hogy, milyen fogamzásgátló módszert alkalmazzanak, és mikor, írják a szerzők.

A fogamzásgátlás módjának megválasztásakor fontos szempont, hogy az ne befolyásolja a tejelválasztást, és ne legyen káros hatással az újszülöttre. A szoptató anyák számára, a vizsgálat eredményei alapján, a nem hormonális módszerek, mint például a barrier módszerek vagy a rézből készült spirálok jelentik a legjobb alternatívát.

Egy, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által végzett vizsgálatban azt találták, hogy a csak progeszteront tartalmazó készítményt szedőkhöz képest, a kombinált fogamzásgátló tablettát (ösztrogént és progeszteront is tartalmazó pirulák) szedő nők anyatejének mennyisége jelentős mértékben csökkent.

Ezek alapján a WHO azt ajánlja, hogy amennyiben kizárólag a kombinált orális fogamzásgátlók választhatók, szedésük leghamarabb csak a szülést követő hatodik hónap során kezdhető el, amikorra a szoptatás technikáját már kellően elsajátította az anyuka.

A szerző ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a nagy fogamzó készségű nőknél helyénvaló lehet a csak progeszteron tartalmú orális készítmény alkalmazása.

A fogamzásgátlás módja és a fogamzásgátlás elkezdésének időzítése is fontos dilemmák. A döntések meghozatalában a klinikusnak segítenie kell a szoptató nőt, vonja le a következtetést a szerző.