Naponta 20-60 g rost kellene

Célszerű lenne, ha a táplálék rosttartalma elérné a napi 20-60 grammot. Hashajtó hatásának lényege, hogy a rostok nem emésztődnek meg, így nem is szívódnak fel. A végbélbe változatlanul formában jutnak, ott vizet szívnak magukba, majd megduzzadnak. Nagy mennyiségű, lágy székletet vált ki, ha a víz pang a bélben. A táplálékban található rostok lényegében a növények sejtfalai. Igen nagy a rosttartalma a korpának, a zöldségféléknek, valamint a gyümölcsöknek és gabonaféléknek. 1 gramm sárgaréparost 23 gramm vizet köt meg.

Sokan hashajtókkal próbálják rendezni emésztésüket, vagy így próbálnak megszabadulni felesleges kilóiktól. Vajon hasznosak-e, nem okoznak-e egészségi problémát? Mit is nevezünk hashajtónak? A hashajtó olyan vegyület, amely a székletürítést gyorsítja meg, és a belek kiürítését könnyíti meg. Számos kémiai szerkezetű vegyületnek van hashajtó hatása. Módja és erőssége nagyon változatos. A hashajtók három csoportra oszthatók:

a széklet mennyiségének növelésével hatók: növényi rostok, sós és ozmotikus hashajtók,

a széklet puhítása révén hatók,

a bélfal izgatásával hatók.

Hashajtó nélkül, a végbél izgatásával is ki lehet váltani székelési reflexet, és ezzel a felhalmozódott bélsár kiürülését. Ezt a célt szolgálja a beöntés, amihez 1 liter langyos vizet használnak. Bevált módszer a glicerines végbélkúp is.

Sós hashajtók: a hashajtásra olyan sókat célszerű használni, amelyek nem, vagy csak csekély mértékben szívódnak fel, így a vizet visszatartják. A desztillált víznek nincsen hashajtó hatása, mert gyorsan felszívódik, de már a 3%-os konyhasóoldat (pl. fél liter tengervíz) hasmenést okoz. A szervetlen sók közül leggyakrabban a magnézium sóit használják, de a nátrium és a kálium sói is alkalmazhatók. A különböző keserűsók felelősek a keserűvizek hashajtó hatásáért. A sós hashajtók mellékhatását elsősorban a felszívódó kationok és anionok okozzák. Magnéziumsókat ezért csak ép veseműködés esetén szabad adni, nátriumsókat pedig a szív- és vesebetegek sem használhatnak.

A bélfal izgatásával ható hashajtók gátolják a víz és az elektrolitok felszívódását. Hatásuk a bevétel után 6-8 órával kezdődik. Ide sorolható néhány természetes anyag, de vannak mesterségesen előállított vegyületek is, valamint bélizgató olajak. A természetes vegyületek közül a leggyakrabban alkalmazott a rebarbaragyökér, a bengefakéreg, a szennalevél és az Aloe Vera. E növények anyagaiból a végbélben a bélbaktériumok hatására emodin nevű vegyület keletkezik, így hashajtó tulajdonságuk kizárólag a bélre korlátozódik. Mivel a hatáshoz a növényi vegyületnek el kell jutnia a végbélbe, ehhez minimum 6 óra szükséges. A mesterséges anyagok közül kiemelkedő hashajtó hatású a fenolftalein. Nem toxikus, főleg a vastagbelet izgatja.

A bélizgató olajok közül a ricinusolajat említeném. Vigyázat, a ricinus magja rendkívül mérgező, de az olaj nem. Mivel rosszul szívódik fel, a vastagbélben a bélsarat sikamlóssá teszi, és kiürülését megkönynyíti. A hatás a bevétel után 1-6 órával jelentkezik. Az esetleges túl erős hashajtó kiszáradást, és az elektrolit-háztartás zavarát okozhatja. A szülést is megindíthatja, ezért terhesség idején nem ajánlott.

A hashajtók az egyik leggyakrabban és sokszor indokolatlanul használt gyógyszercsoportot képezik. Állandó használatuk káros, mivel megzavarják a normális bélmunka mechanizmusát. A hashajtók tartós szedése során vízveszteség következik be, ami a kálium kiürülését vonja maga után, ez viszont csökkenti a bél sajátos mozgását. Ennek eredményeként a beteg szükségét érzi a hashajtó ismételt szedésének. Indokolatlan és korlátlan szedésük renyhe bélműködést, egész életen át tartó emésztési zavarokat, puffadást, szélgörcsöket válthat ki, és ezzel komoly károkat okoz a betegnek. Tartós hashajtószedés után gyakori utókövetkezmény a neurogén székrekedés, mivel a hashajtók túl erősen ürítik ki a bélrendszert, ezért a kúra után elegendő salaknak kell felgyülemlenie ahhoz, hogy a normális székletürítés viszszaálljon. A beteget ez a hashajtó további szedésére ösztönzi, amelyet már nehezen tud elhagyni.