Nagyszabású kutatás bizonyítja, hogy nem létezik egyetlen, homoszexualitást okozó gén

Mintegy félmillió ember DNS-én és szexuális tapasztalatain alapuló adatokat elemezve a tudósok arra jutottak, hogy több ezernyi, de nagyon kis hatású génvariáns köthető a homoszexuális viselkedéshez.

A Science című tudományos lapban bemutatott kutatási eredmények szerint

a genetikai markerek közül mindössze öt kapcsolható össze szignifikánsan az azonos neműek iránti vonzalommal, de a kutatók szerint még ezek is távol állnak attól, hogy egyértelműen meghatározzák a személy nemi preferenciáit. 

Andrea Ganna, a finnországi Molekuláris Orvostudományi Intézet biológusa, a kutatás egyik vezetője szerint ezeknek nagyon kis hatásuk van, összességében a résztvevők által megnevezett homoszexuális viselkedés kevesebb mint egy százalékában játszhattak szerepet.

Ez azt jelenti, hogy a nem genetikai alapú tényezők - mint a környezet, a neveltetés, a személyiség - jóval jelentősebbek annak befolyásolásában, hogy az illető milyen szexuális partnert választ, csakúgy mint a személyiség, a viselkedés és a fizikai jellemzők esetében.

A minden eddiginél kiterjedtebb kutatás kérdőíves válaszokat és a teljes genomra kiterjedő asszociációs vizsgálatok (Genome-wide association study, GWAS) eredményeit elemezte. Az információk az amerikai 23andMe génvizsgáló cég és a brit Biobank adatgyűjteményéből származnak. Több mint 470 ezer ember adott le DNS-mintákat és az életmódra vonatkozó információkat a két vállalkozásnak. 

Ganna szerint a korábbi vizsgálatok kicsik és kis hatásúak voltak. 

Melegjogi aktivisták üdvözölték a tanulmányt. Mint kiemelték, "még több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy melegnek vagy leszbikusnak lenni az emberi élet része".

"Ez az új kutatás megerősíti azt a régóta vallott nézetet, amely szerint nincs meghatározható mértéke annak, mennyire befolyásolja a természet és mennyire a neveltetés azt, hogy valaki homoszexuális lesz-e vagy sem" - mondta Zeke Stokes, a GLAAD amerikai melegszervezet munkatársa.