Nagy Gézától búcsúzunk

Nagy Géza 1936. november 25-én született Nádszegen. 1956-ban érettségizett Galántán, majd 1958-ban végezte el a rózsahegyi (Ružomberok) egészségügyi tiszti iskolát. 1960-ban vette feleségül Kubovics Mária Piroskát. Két gyermekük született, László és Ildikó. Öt unokájuk van.

Katonaság és gyógyszerészet

1958 és 1971 között Komáromban és Rózsahegyen szolgált katonatisztként, végül alezredesi rangban szerelt le. Közben 1969-ben elvégezte a gyógyszerészeti szakot is a pozsonyi Komenský Egyetemen. 1971-től gyógyszerészként dolgozott Komáromban egészen nyugdíj-askoráig. Évtizedekig foglalkozott természetgyógyászattal. Gyógynövényszakértőként több szakkönyvet publikált, számos cikke jelent meg, s gyakran tartott a nagyközönségnek szóló előadásokat a gyógynövényekről. Nagy Géza 16 évig volt tagja a komáromi városi képviselő-testületnek, egyúttal a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom járási elnökeként dolgozott, valamint a Magyar Koalíció Pártjában is aktív közéleti szerepet vállalt. A kezdetektől fogva szervezője volt a Komáromi Imanapoknak.

Folyamatosan képezte magát, különböző készítményeket fejlesztett ki. Emellett gazdag kapcsolatokat alakított ki Magyarországon (itt például Oláh Andorral és Béky Lászlóval) és Szlovákiában is. A Szlovákiai Alternatív Medicina alapító elnöke volt. A Természetgyógyász Akadémia közkedvelt fitoterápia-, aromaterápia-, tanáraként is működött hosszú éveken keresztül. Munkásságáért a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége 1995-ben Természetgyógyászért-díjjal és 2005-ben Pro Natura et Vita Díjjal tüntette ki.

Élethosszig tartó elhivatottság

Fiával, Nagy Lászlóval idéztük fel gyógyszerészi és természetgyógyászi munkájának eredetét és hátterét. „Mesélte, hogy gyermekkorában egyszer nagyon megbetegedett, azt hiszem, súlyos tüdőgyulladása volt. Szinte már le is mondtak róla az orvosok, de volt Nádszegen egy füvesember, aki segített rajta. Szerintem innen származott az érdeklődése. A családunkban, úgy tudom, senki sem foglalkozott azelőtt gyógynövényekkel” – mesélte László, akinek egészen korai emlékei vannak édesapja sajátos érdeklődési köréről: „Talán hároméves lehettem, azt hiszem, beteg voltam. Apuka már akkor is gyűjtött gyógynövényeket. Nagyon tetszettek nekem ezek a lepréselt növények, memorizáltam őket, elmondtam a nevüket, ő pedig mosolygott, örült, hogy ismerem őket.

Amikor Rózsahegyen laktunk, a Szlovák Tudományos Akadémia részére feltérképezte a város környékének gyógynövényeit. Ha volt rá mód, vasárnap délután az egész család gyógynövényeket gyűjtött. Ezek jó kirándulások voltak kint a hegyekben, a szabad levegőn. Egyszer magyarázta nekem, hogy a természet gyógyító erejének nincs olyan sok mellékhatása, mint a szintetikus gyógyszereknek. S amit gyógynövényekkel el lehet érni, azt érdemes kipróbálni.” Az Új Szóban évtizedeken át jelentek meg írásai. A leadási határidőket mindig percre pontosan betartotta, s mindig lehetett rá számítani. Nem volt rest arra sem, hogy a külön kérdésekre válaszoljon.

A természetgyógyászat gyöngyszeme

Nagy Géza számára különösen fontos volt a természetgyógyá-szattal való foglalkozás. Egyfajta hitvallásnak is tarthatjuk azt, ahogy a Betegségek gyógyítása gyógynövényekkel című könyvében írta. Eszerint a fitoterápia, a gyógynövényekkel való gyógyítás a természetgyógyászat egyik gyöngyszeme: „A fitoterápia több ezer éves hagyományokra és a legmodernebb kutatások eredményeire támaszkodó tudomány. Nem mindenható, nem tud minden betegséget meggyógyítani, de sok esetben tud segíteni. A fitoterápiát csak az tudja megérteni, aki lelkileg is át tud transzformálódni, teljesen megtisztulva ráhangolódik a legfelső intelligenciára, és Istentől veszi azt az energiát, amely nélkül csak kuruzslás lenne tevékenységünk.”