Mononukleózis volt az oka

Nevét valójában 2005-ben az Australian Openen ismerte meg a teniszvilág, egyesben, majd párosban is döntős volt a junioroknál, utána a Roland Garros vörös salakkján duplázott. Megnyerte a szinglit és Azarenkával a párost is. Aztán tavaly, miután a magyar teniszrajongók hiába várták a sikert, kapott a fejére. Később kiderült, hogy mononukleózis vetette vissza.

„Nagyon közel voltam ahhoz, hogy abbahagyjam a teniszt, mert nem tudtuk, hogy mi bajom van, mindig kikaptam. Amikor kiderült, hogy beteg vagyok, megnyugodott a lelkem, kipihentem magam, s azóta új ember vagyok.”

Igen ám, de ez akkor nagyon fájt Áginak és az egész családnak. „Tanácstalanok voltunk – mesélte Ági mamája. – Valóban fellélegeztünk, amikor kiderült a diagnózis. Már legalább tudtuk, mi a teendő. Én most szembesültem először azzal a fogalommal, hogy mononukleózis. Az orvosok azt is elmondták, hogy élsportolók, akiknek az immunrendszere nagy megterhelésnek van kitéve, hamarabb elkapják, s ráadásul látványosabb, mert elhagyja őket az erő. Hogy a mi Ágink mitől kapta, gőzünk sincs. Cseppfertőzés útján terjed, így repülőben vagy bárhol másutt is megfertőződhetett...”

Ági kilábalt belőle, s ő és a család is csak utólag tudatosította, hogy nem csak a karrierje volt veszélyben, ő maga is. „Rámehetett volna a szívére, a veséjére – folytatja a mama. – Csakhát nem tudtuk, mi a baja. Nem vették észre az orvosok, mert minden eredménye negatív volt. Fél évig úgy teniszezett, hogy beteg volt. Nem tudtuk, miért nem tudja elvégezni az edzésprogramját, amit előző évben játszva végigcsinált. Iszonyú fáradt volt, az első labdameneteket megnyerte, utána sírva fakadt, hogy nem bír futni. S ráadásul a végkimerülésig próbált dolgozni, utána tíz-tizenkét órát aludt, s amikor fölébredt, megint ugyanolyan fáradt volt. S amikor azzal vádolták, hogy lusta, neki annál nagyobb sértés nem létezett.”

A tehetetlenségnél, a tanácstalanságnál néha az igazság is jobb...

„Emlékszem, egyszer azzal jött haza, hogy szeretné, ha valami nagy bajt találnának, mire én jól leteremtettem. Végül is ezért könnyebbült meg, amikor Olaszországban kiderült, hogy mi a baja. A kvalifikációból felkerült a főtáblára, de közben negyvenfokos láza lett. Akkor még olasz menedzserünk volt, és az elintézte, hogy a Milán orvosai megvizsgálják. Ennek alapján tudtak haladni tovább. Azonnal kapott pihenőt. Azóta többször is volt kivizsgáláson, mert asztmás és allergiás tünetek jelentkeztek nála. Néha úgy teniszezett, hogy sprayt kellett használnia, mert nem kapott levegőt, majdnem megfulladt a meccsen. Ezt ugyan a teniszben működő hivatalos orvos írta fel neki, mégis előre jelenteni kellett, mert a készítmény a doppinglistán szerepelt. Anyaként szörnyű volt végigélni mindezt, de hála istennek most már utána vagyunk.”

Ági mindig törékeny gyerek volt, a mama szerint a korosztályától általában tíz kilóval kevesebb. A húga, Blanka is ilyen. „Neki is volt egy éve, amelyik elég problémás volt, szerintem ő is átesett valamin. Csak hát tőle még senki nem vár profi teljesítményt, s amikor úgy jött haza az iskolából, hogy fáradt, naponta eleredt az orra vére, de az orvosok nem tudták, mitől – mondták, majd kinövi. Aludt egyet, megpihent, de ez sem volt elég, nála is csökkenteni kellett a terhelést. Mostanában már csak verseny végén van gond, s leginkább éjszaka, olyankor pihenni sem tud igazán, de remélem, hogy ki fogja ezt nőni...”

Szávay Ágnes – aki két éve még a 253. volt a világranglistán, 2007-ben a 185.-ről rajtolt – a 19. helyen zárta a tavalyi évet. Júliusban megnyerte a palermói tornát, New Havenben döntős, a US Openen negyeddöntős volt, majd pályafutása legnagyobb sikerét aratva, a pekingi verseny szeptember 23-i fináléjában legyőzte a világranglistán harmadik szerb Jelena Jankovicsot. Talán még nagyobbat is ugorhatott volna, ha nem kínozzák a sérülések. De hasonló problémákkal minden sportolónak meg kell küzdenie.