MIT TANÁCSOL AZ ORVOS?

„Annyi jót hallok, olvasok a fokhagymáról, hogy nem is tudom, elhiggyem-e mindezt. Néha az az érzésem, hogy túlságosan sok jót tulajdonítanak neki. Arra kérném, hogy röviden ismételje el a legfontosabb tudnivalókat erről a zöldségről.”

A fokhagyma latin neve Allium sativum, amelyet mintegy 5000 éve ismerünk. Már a középkorban gyógyításra használták. Észak-Ázsiából indult hódító útjára, majd Indiában és a Közel-Keleten is népszerű lett.

A fokhagyma nagysága és íze különböző lehet. A Közép-Európában termesztett például erőteljesebb ízű és magasabb tápanyagtartalmú, mint az Ázsiai rokona. 100 g fokhagyma 134 kcal-t, 6,8 g fehérjét, 0,1 g zsírt, 26,3 g szénhidrátot, és 1,5 g élelmi rostot tartalmaz. Az alliin nevű illóolaj allicinná alakul át, amikor a fokhagymát felaprítjuk. Ez az antibiotikus hatású anyag kémiai úton lép reakcióba a szervezetet megtámadó baktériumokkal. Emellett antioxidáns hatása is van, azaz megköti a szervezetben lévő káros szabad gyököket. A fokhagymának szerepet tulajdonítanak a szervezetet megtámadó egyes gombák és férgek elleni védelemben, valamint jótékony hatással van a máj, az epe, az emésztőrendszer működésére is. Nátha esetén is használják nyákoldó hatása miatt. Köhögéskor célszerű a fokhagymát tejben megfőzni, mert így kevésbé ingerli a nyálkahártyát. Megfigyelték, hogy a rendszeresen fokhagymát fogyasztók vérnyomása csökken, és szerepe lehet az érelmeszesedés megelőzésében is. Pozitív hatása, hogy csökkenti az LDL koleszterin szintjét. A fokhagyma hatására a HDL koleszterin (jó hatású) szintje is csökken, ezért vigyázzunk, hogy ne vigyük túlzásba a fogyasztását. Említett hatásai miatt a fokhagymát, amellett, hogy egyes ételek kiváló ízesítője, gyógyhatásúnak is tartják.

Általában húsételekhez használják, de töltött, rakott vagy zöldséges ételekhez is kitűnő. Zsiradékban sokáig pirítva keserűvé válik, így ezt kerüljük.

A fokhagymának jellegzetes, intenzív illata van, ami egy kéntartalmú vegyületnek, az allil-szulfidnak köszönhető.

Ágoston Helga dietetikus

Miért nem érzem az illatokat?

Jelige: Nem érzem az illatokat. „Nyugdíjas tanárnő vagyok. Már több mint egy éve, hogy nem érzem a körülöttem levő illatokat, szagokat. Nagyon kellemetlen ez nekem, mivel főzéskor nem érzem az étel illatát. Az is előfordult már velem, hogy a leégett tej szagát sem éreztem. Kigyulladhat felőlem a ház is, nem érzek semmit. Arra lennék kíváncsi, mi okozhatja ezt a betegséget? Lehet gyógyszerrel kezelni?”

Tisztelt tanárnő, az orrban elhelyezkedő szaglóhám 15-20 millió receptorsejtből áll, melyek mindegyikéből kb. ezer nyúlvány emelkedik ki. A szaglóhámot levegő áramlása csak szaglászás, szippantgatás alkalmával éri, de a szaglóérzet csak akkor jön létre, ha a szagmolekula az érzékelő sejteket fedő folyadékrétegében feloldódik. Ezek a receptorsejtek a rostacsonton keresztül rostokat küldenek az agyalapon elhelyezkedő egyik központba (bulbus olfactoriusba). Itt átkapcsolódva haladnak a rostok a halántéklebenybe, a limbikus rendszerbe. Elveszhet a szaglás képessége az orr betegségeinek következtében, például a szaglóhám kiszáradásánál, sorvadásánál, valamint orrdugulásnál, az orrban növő kis daganatok, úgynevezett polipok esetében is. Gyakran fejsérülés után alakulnak ki a panaszok, amikor a rostacsonton áthaladó idegrostok elszakadnak, illetve összezúzódnak, de megsérülhet a halántéklebeny is. Az esetek kb. harmadában a panaszok maguktól visszafejlődnek, legtöbbször egy év leforgása alatt. A szaglás károsodhat vírusfertőzés után is, de cukorbetegség, agy alapján elhelyezkedő tumorok nyomása révén, a koponya üregén belüli nyomásfokozódás következtében, de gyulladásos folyamatok is előidézhetik a szaglóérzés elvesztését. Az orrnyálkahártya vírusos megbetegedései az esetek egyharmadában a szaglóérzés teljes megszűnésével járnak.

Néha a beteg minden külső ok nélkül hirtelen jelentkező kellemetlen szagokra panaszkodik. Ilyenkor leggyakrabban epilepsziás rohamra kell gyanakodni, illetve a halántéklebeny elülső, illetve alsó részén elhelyezkedő kóros folyamatot kell kizárni. A szaglás zavarait gyakran kíséri az ízérzék zavara. Legtöbbször közvetett zavarról van szó, az ízek megkülönböztetéséhez oly fontos szaglás megszűnése a fő ok.

Azt ajánlom, hogy keressen fel egy orr-, fül- és -gégeorvost, aki elvégzi a szaglásvizsgálatot: különféle illatokat fog önnel szagoltatni, megvizsgálja az orr nyálkahártyáját, s eldönti, hogy a szaglóideg mely része károsodott. Gyakran további kivizsgálások – neurológiai, belgyógyászati, diabetológiai – szükségesek, hogy meg tudják állapítani a panaszok pontos okát.

Dr. Póczik Gábor ideggyógyász