Mindennapi rendszeresség

Sok felnőtt életében a gyermekkori, iskoláskori rendszerességet követő „rendetlen” időszakba a baba érkezésével áll be megint a rendszeresség. A baba ugyanis, még a látszólagosan össze-vissza evő, éjszakai felsírós fajta is, nagyon pontosan járó biológiai óra szerint éli mindennapjait. Nem könnyű feladat a gyermeki és felnőtt lét ritmusának összeegyeztetése, a rendszeresség kialakítása és megtartása, de megéri.

Biztosítsuk a totyogó baba számára a megfelelő világítást, hogy el ne essen valami általa nem látható tárgyban. A gyermekszobában égessünk kis lámpát vagy használjunk világító dugaszt, hogy a gyermek biztonságban érezze magát. A mindennapok rendszerességét az újszülött kisbabánál alapvetően az étkezések és az alvási idők határozzák meg, és eleinte a szülő többnyire csak kiszolgálja a pici igényeit, alkalmazkodik hozzá. Ahogy a gyermek egyre tudatosabb kis lénnyé formálódik, a szülőnek is tudatosan kell megtartani a rendszerességet, és tudatosan kell olyanra alakítania gyermeke napirendjét is, hogy az az egész családnak megfelelő, egészséges és élvezhető legyen.

Az alvás nemcsak a szervezet pihenését szolgálja, hiszen testünk ilyenkor sem tétlen. Az emésztési folyamatok sem állnak le, a növekedés is zajlik. Sőt, ha azt nézzük, hogy az ember akkor alszik a legtöbbet, amikor élete legintenzívebb fejlődési szakaszát éli, akkor azt kell mondjuk, hogy az alvásnak nagyon is nagy szerepe lehet benne. Az agy is feldolgozza az elalvás előtti információkat, és álmodik.

Az újszülöttek napi 16-18 órás alvásukat hároméves korukra fokozatosan csökkentik 10-12 órára, ilyenkor már a délutáni alvások is el-elmaradhatnak.

Minden szülő előbb-utóbb szembe kerül az altatás problémájával. Mennyire ragaszkodjék ahhoz, hogy egy bizonyos időpontban letegye a gyereket, hol engedhet, ha a gyermek – állítása szerint vagy valóban – nem álmos? Mi zavarja valójában a gyermek elalvását? Miért alszanak el a gyerekek egy pillanat alatt sétakocsikázás közben, míg szokott fekvőhelyükön másfél órás közelharc előzi meg azt, amikor végre leragad a szemük. Különösen az éjszakai alvást sok minden megzavarhatja. Félelmek, rossz álmok, bepisilés, esetleg valami betegség, éjszakai légzészavar. A szülőknek is meg kell tanulniuk másként aludni. Nyugodtan, mégis odafigyelve a babazajokra. Nem véletlen, hogy egy gyermeknek két szülője van: az éjszakai ügyeletet is érdemes megosztani, ha a szükség úgy hozza.

Külön téma az evés és etetés rendszeressége, és szoktatásra van szükség olyan automatikus folyamatoknál is, mint amilyen a székletürítés. A jól értelmezett rendszerességgel későbbi, felnőttkori betegségektől óvhatjuk meg gyermekünket. Ha nem is olyan közvetlenül, mint az evés és alvás, az egészséges élethez a séták, a mozgás, a játék rendszeressége is hozzátartozik. A lelki egyensúly, az ellenálló, teherbíró szervezet és hosszú távon az egészség nagyban függ a kisgyermekkori biztonságérzettől, rendtől, kiegyensúlyozottságtól, amiben nem kis szerepe van a mindenna-pok ritmusának, kiszámíthatóságának. (O. Ó.)