Mi történik az agyunkkal sorozatnézés közben?

Egy felmérés szerint a megkérdezettek 82 százaléka átlagosan közel 3 órát szórakozik egy szokványos hétköznap, közülük pedig 44 százalék – leginkább fiatalok – tölti film vagy sorozatnézéssel ezt az időt. A legtöbben a munka és a családi élet után, este vagy éjszaka kezdünk bele kedvenc sorozatunkba, és bár jól tudjuk, hogy le kellene feküdni időben, túl nagy a csábítás, hogy ellenálljunk egy újabb résznek. Így a pihenéstől és az alvástól vesszük el az időt, ami krónikus fáradtsághoz, napokig vagy akár hetekig tartó kialvatlansághoz vezet. Emellett az átlagosan 30-45 perc hosszúságú epizódok azt az illúziót keltik, hogy nem rabolnak sok időt, ellentétben a kétórás nagyjátékfilmekkel. Pedig a kipihentség szempontjából nagyon is sokat számít, hogy például éjfél előtt vagy után kerülünk ágyba. Amikor belekezdünk egy sorozatba, az agyunk dopamint termel, mint minden olyan aktivitásnál, ami kellemes számunkra. A dopamin egy természetes, belső jutalom a testünknek, ami arra ingerel, hogy tovább folytassuk az örömszerző tevékenységet, legyen az evés, sportolás, szex vagy sorozatnézés. Ezért, mivel újabb adag dopaminra vágyunk, belekezdünk egy újabb részbe. Így alakulhat ki a függőségünk a sorozatoktól, ami lényegét tekintve hasonló, mint a drog- vagy a szexfüggőség.
A binge watching kialakulásának másik oka, hogy amikor elmerülünk egy fantáziavilágban – legyen az egy hosszú regény olvasása vagy egy sorozat –, akkor az agyunk az ott szerzett élményeinket is valós emlékekként rögzíti. Ugyanazok az agyi területek aktiválódnak ilyenkor, mint amelyek a valódi életünkben ért élményeink hatására. Ennek következtében elkezdünk kötődni kedvenc hőseinkhez, ahogy a valódi életben barátainkhoz, ismerőseinkhez: álmodunk velük, napközben is gondolunk rájuk, foglalkoztatnak minket a problémáik.

Ráadásul a sorozatok bevett narratívája, hogy egyes részek nyitott kérdésekkel, drámai helyzetekkel, úgynevezett cliffhangerekkel zárulnak. Ezek akut stresszhelyzet elé állítják a szervezetünket, mivel nem tudjuk, mi fog történni hőseinkkel. A stresszhormonok hatására normál esetben cselekednünk kell, például elfutni vagy valahogy megvédeni magunkat, a sorozatok esetében viszont nem tehetünk más, mint hogy elindítunk egy újabb részt. Egy-egy hosszabb sorozat befejeztével nem meglepő, ha a gyászhoz hasonló érzéseket élünk át, hiszen nehezünkre esik, elengedni kedvenc szereplőinket és úgy érezhetjük, mintha valóban elvesztettünk volna valakit.
Ugyanakkor még ennél is aggasztóbb, hogy az amerikai Toledo Egyetem kutatása szerint összefüggés van a binge watching és a depresszió között. Kiderült, hogy a sorozatnézők között jóval magasabb a depresszióval küzdők aránya. Mindez persze további vizsgálatokat igényel. Az biztos, hogy a sorozatfüggőség komoly hatással van az agyunkra, ezért érdemes tudatosan törekedni arra, hogy egyszerre csak egy-két részt, és ne egy egész évadot nézzünk végig.

(patikamagazin)