Mennyit mozogjon a kismama?

Többségük egyszer csak terhes lesz, s akkor felvetődik a kérdés, ki kell-e hagyniuk a sportolást. A terhesség alatti sportos mozgás nem veszélyes a magzatra abban az esetben, ha egyébként az anya a terhesség előtt is megszokta a sportolást. A mozgás nemcsak az anyának, hanem a gyereknek is jót tesz.

Az edzett izomzat a csontozatot sokkal jobban tartja, ezért a növekvő pocak kevésbé képes a deréktáji gerincszakaszt kibillenteni egyensúlyából, és ezért kevesebb derékfájdalom jelentkezik.

Az edzés segíti a szívet és a vérkeringést, hogy a megnövekedett elvárásoknak megfelelően ellássa funkcióját.

Terhesség alatt nagy veszélyt jelent a trombózis, amely edzett nők esetén ugyancsak csökken.

A rendszeres mozgás megakadályozza, hogy a testsúly a kívánatosnál nagyobb mértékben emelkedjen.

A mozgás alatt a gyermek több vért és ezzel oxigént kap.

Az oldalsó hasizmok erősödnek, így az anyaméh stabilabban helyben marad, a gyermek biztonságérzete növekszik.

Tudjuk azt is, hogy a gyermek egyensúlyszervének normális fejlődése érdekében fontos, hogy az anya a térben sokféle mozgást tegyen. Meg kell tanulnia, hogy hol van a térben a fent és a lent, ki kell, hogy alakuljon a térérzete, és meg kell, hogy kapja a kialakulóban levő érzékszervei a fejlődésükhöz szükséges ingermennyiséget, a lágy simításokat, masszázst, ringásokat. Ezért a koraszülötteket születésük után kell ezekben az érzetekben részesíteni, tehát hintáztatni, masszírozni, le és fel mozgatni. A komplikációk miatt fekvésre tanácsolt anyákat az USA egyes intézményeiben függőágyba teszik, hogy legalább ilyen módon biztosítsák a gyermek egészséges fejlődését.

A terhesek számára sok nyugati stúdióban már külön képzett edzők dolgoznak. Az efféle tréning sokkal kíméletesebb, mint a szokásos, egyfajta keveréke az aktív és a nyugalmi gyakorlatoknak. Mindenekelőtt azonban olyannak kell lennie, hogy a terhesek élvezni tudják. A mozgás ugyanis nemcsak a test, hanem a lélek és az önbecsülés miatt is jó és fontos. A kismamák szeretik egymás táraságát, hiszen így lehetőségük van a hasonló problémák megtárgyalására. Különösen fontos, hogy a kismama megtanulja, mi vár rá a szülés során, s jó, ha erre is célzott mozgást és légzési gyakorlatokat tanul.

A terhesség alatti táplálkozás szlogenje: „egyen két ember helyett”. Azonban ehelyett a minőségre, és nem a mennyiségre kellene odafigyelni. A testsúly a terhesség első felében nem lehet lényegesen több, mint a normálsúly. A második felétől kezdődően a napi ételadag legfeljebb napi 300 kcal-val lehet több, mint a korábbi étkezésekkor. Azoknál a fiatal lányoknál, akik a terhesség előtt a ma szépségideált képviselő, normálisnál 20%-kal alacsonyabb súllyal rendelkeztek, normális lehet a 1213 kg súlygyarapodás is. A terhesség utolsó harmadában a tápanyagigény jelentősen megnő, ezért feltétlenül fontos a tápanyagraktárak időben történő feltöltése, és a sok létfontosságú tápanyagot tartalmazó étel fogyasztása.

A terhesség utolsó heteiben javasolható a táplálkozásban jártas szakember, diétás orvos, dietétikus tanácsait kikérni. A vitamin- és ásványianyag-igény ezen időszakban a nem terhesekhez képest 36%-kal nő meg, de tanácsos odafigyelni a jó minőségű fehérje fogyasztására is. (I. N.)