Mellékhatásai is vannak

A szív- és érrendszeri betegségek kezelésében elért eredmények mellett több mint két évtizede ismert az is, hogy az aszpirin (acetilszalicilsav) hatékonyan képes gátolni a daganatok növekedését. Ezt a hatást később a vastagbélrák és az azt megelőző állapotok (polipok) esetében is megpróbálták alkalmazni, és a már említett mellékhatások elkerülése érdekében úgynevezett követőmolekulákkal próbálkoztak a klinikai gyakorlatban. Az újabb mellékhatások miatt ezek a szerek végül mégsem bizonyultak használhatónak, így a kutatók figyelme ismét az aszpirinre irányult: a Gastroenterology című szakfolyóiratban idén kerültek publikálásra annak az átfogó klinikai tanulmánynak az adatai, melyek mind a hatékonyság, mind a kockázat vonatkozásában új szempontokat jelöltek ki az aszpirin rákmegelőzési céllal történő alkalmazásával kapcsolatban.

A kérdőíves vizsgálat keretében 18 éven keresztül összesen 51 529 egészségügyi szakdolgozótól gyűjtöttek adatokat: az egyéb kockázati tényezők felmérésére is alkalmas statisztikai módszerekkel a kutatók kimutatták, hogy a rendszeres (heti 2 tablettánál több) aszpirint szedő férfiak vastagbélrák-kockázata valóban csökkent. A kockázatcsökkenés dózisfüggő volt: a hatás nem volt kimutatható a heti 1,5 tablettánál kevesebbet alkalmazóknál, 2–6 tabletta között már csökkenő tendenciát mutatott, 6–14 tabletta esetén pedig jelentős, közel 30%-os csökkenés volt kimutatható.

A heti 14 tablettánál több aszpirin esetében a hatás rendkívül markánsnak bizonyult (közel 70%-os csökkenés), de csak abban az esetben, ha a kezelés hat évnél hosszabb ideig tartott. Az aszpirines kezelés felfüggesztése után a rákmegelőző hatás 4–5 évig érvényesült, utána pedig a kontrollpopulációval megegyező kockázat volt tapasztalható: mivel sokan már a felmérés kezdetét megelőzően is szedték az aszpirint, feltételezhető, hogy a hatás a valóságban csak körülbelül 10 év után jelentkezik, amit egy párhuzamos női csoporton tett megfigyelések is alátámasztanak.

Összefoglalva elmondható, hogy az aszpirin hosszú távú, nagy dózisú (a szív- és érrendszeri betegségeknél megszokott adag többszöröse) alkalmazása valóban jelentősen csökkenti a vastag- és végbélrák kialakulásának kockázatát, azonban a komoly kockázatot hordozó mellékhatások miatt ez a gyógyszer mégsem ajánlható a vastagbélrák gyógyszeres megelőzésére. Mivel a vastagbélrák gyógyszeres kezelése az elmúlt két évtized intenzív kutatási erőfeszítései ellenére sem tekinthető megoldottnak, a hangsúlyt továbbra is a tünetmentes egyének szűrésére kell fektetni, amivel a daganat megelőzhető.

A fűzfa kérgének szalicint tartalmazó kivonatát 1827 óta használják láz- és fájdalomcsillapításra (a szalicinből a szervezetben szalicilsav szabadul fel), 1897-ben pedig sikerült előállítani az acetilszalicilsavat – ismertebb nevén az aszpirint – amely azonos hatékonyságú, ám a fűzfakéreg kivonatánál kevésbé károsítja a gyomor nyálkahártyáját. Az aszpirinre 1899-ben jegyezték be a szabadalmat, a gyógyszert pedig 1903-ban kezdték árusítani. Az aszpirin – gyulladáscsökkentő hatása mellett – véralvadásgátló hatással is rendelkezik, így alacsony dózisban történő hosszú távú használata elősegíti a szívinfarktus és a vérrögök kialakulásának megelőzését azoknál, akiknél különféle okok miatt magas a vérrögök megjelenésének kockázata (az orvosi gyakorlatban elterjedt az is, hogy a szívinfarktust követően azonnal kis mennyiségű, nagyjából 160 milligrammnyi aszpirint adnak a betegnek). Az aszpirin lehetséges mellékhatásai között szerepelnek a gyomor- és bélrendszeri problémák, például a gyomorfekély vagy a gyomorvérzés kialakulása, továbbá nőknél fokozhatja a vérzés erősségét a menstruáció ideje alatt.