„Karácsony felé közeledve a 155-ös segélyvonalon nem tipikus hívásokat is fogadunk. Van, aki a karácsonyfa díszítése közben sérül meg, vagy akkor, amikor a pontyot tisztítja. Egyszer egy férfi azért hívott bennünket, hogy adjunk neki ötletet, milyen vérnyomásmérőt vegyen az anyósának. Az alábbi eset azonban felejthetetlen volt.”
Megtörtént! Vaklárma
Szenteste előtt az éjszakai ügyeletet egy hölgy hívta fel.
Tapasztalt kollégánkat érte a szerencse, vele beszélhetett.
„Jó estét, a sürgősségi orvosi ügyelet segélyvonalát hívta. Miben segíthetek?” „Jó estét, azért hívok, hogy időben fel tudjanak készülni. A férjem reggel elment pontyot vásárolni, most este tíz óra van, és sem ő, sem a ponty nincs. Ne kerüljön a szemem elé az a szerencsétlen. Megkapja a magáét, az biztos” – hadarja idegesen a nő. Csak úgy dől belőle a szó.
„Álljon meg egy pillanatra – szakítja félbe őt az ügyeletes. – Valaki megsérült?”
„Még nem, de ha megérkezik, baleset fog történni. Ezt nem teszi zsebre. Önök pedig készüljenek fel, hogy a mentő ne késsen. Már startolhat is az autó és útnak indulhat” – fejezte be a hölgy, és idegesen lecsapta a telefont.
A férfi talán túlélte az esetet, azon az éjszakán ugyanis nem hívtak bennünket sebesült férfihoz.
(Részlet Július Pavčo mentőorvos Príbehy nielen z tiesňovej linky 155 című könyvéből)
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.