Megtörtént! Gyorsmentő Pozsonyból

Kevesen tudják, mi történik, amikor valaki a 155- ös segélyhívó számot tárcsázza ki. A hívásokat először is a mentőszolgálat kerületi központjába irányítják, ha a hívó az adott kerületben tartózkodik. Ám ha ott minden ügyeletes foglalt, a hívás a legközelebbi szabad operátorhoz jut. Ő akár az ország másik felén is lehet. A telefonáló ezért néha joggal lepődik meg, amikor megtudja, hova hívott. Nem egy bizarr helyzet alakult így ki. 

A 155-ös segélyhívó vonal végén az ügyeletes felveszi a telefont. A telefon másik oldaláról az ország másik végéről rettenetes szóáradat zúdul rá. 

Meg is jegyzi: 

„Asszonyom, megkérem, kissé lassabban beszéljen. Pozsonyba hívott.” A hölgy módosítja a tempót és részletesen leírja (még mindig tájszólással) férje panaszait. 

Az ügyeletes mindent gondosan feljegyez és végül ezt mondja: 

„Asszonyom, ne féljen, azonnal küldjük a mentőt.” 

A telefonáló ekképpen reagál: 

„Hát mikorra érnének ide az embereik Pozsonyból? Akkor inkább magunk visszük el a kórházba!” 

– majd lecsapta a telefont. 

Az ügyeletesnek azt sem volt ideje elmondani, hogy a mentő semmiképpen sem Pozsonyból érkezik hozzájuk. Ugyanis mindig az eseményhez legközelebb lévő mentőt küldik ki. 

Mosolyogtam, amikor meghallottam ezt a párbeszédet, és tudatosítottam: még sok munka vár ránk, hogy kellőképpen tájékoztassuk az embereket arról, hogyan is működik a mentőszolgálat.