Mániákusanmosom a kezem!

A közhiedelemmel ellentétben természetesen az orvos is lehet beteg. Tizenkét évvel ezelőtt, friss diplomával a kezemben, én is azt hittem, hogy sérthetetlen vagyok. Sajnos, az adenovírus 8-as típusa ezt nem tudta, és miután szemfenék-vizsgálat közben egy kedves beteg közelről az arcomba tüszszentett, a kötőhártyámon megtapadva, annak rendje és módja szerint elkezdett szaporodni. Majd kb. két hét múlva kissé begyulladt a bal szemem. Úgy gondoltam, hogy mit nem nekem egy kis kötőhártya-gyulladás, utóvégre nem halálos betegség, majd magától elmúlik. A tüneteket tehát nem vettem komolyan, mígnem négy nap múlva bedagadt a szemhéjam és szinte elviselhetetlenül könnyezett a szemem. Ekkor már én is úgy éreztem, hogy itt az ideje a kezelésnek, ami az adenovírus esetében nem egy könnyű feladat, mivel közvetlen ellenszere nincs, csak a tüneteket lehet enyhíteni.

Kipróbáltam több gyógyszerkombinációt, de mivel nagyon későn kezdtem a kezelést, így öt hétig tartott a gyulladás. Mondanom sem kell, hogy a betegség összes szövődménye jelentkezett. A legrosszabb az volt, hogy az állandó intenzív könnyezés miatt nem tudtam olvasni, és a fertőzésveszély miatt kerültem az embereket. Tehát volt időm behatóan tanulmányozni az adenovírus által okozott tüneteket, és sikerült kikísérletezni magamon egy optimális gyógyszerkombinációt, amely segítségével a betegség lefolyása gyorsítható, és a tünetek enyhíthetők.

Szerencsére pácienstől azóta nem kaptam el semmilyen fertőző betegséget, ami talán annak is köszönhető, hogy szinte mániákusan mosom a kezem és fertőtlenítek.