Ma még a jövő zenéje

A szív- és érrendszeri betegségek a civilizációs társadalmak első számú ellenségei, ezért a megelőzésüket szolgáló hatékony stratégiák kifejlesztése elsőrendű fontossággal bír. A szakemberek szerint a szívinfarktusok 90 százaléka elkerülhető, illetve kezelhető külső hatásokra vezethető vissza.

Az 52 országra kiterjedő tanulmány alanyai olyan férfiak és nők voltak (szám szerint több mint 30 ezren), akik már egy vagy több alkalommal átestek infarktuson. A tanulmányt összegző Salim Yusuf kanadai orvos elmondta, az infarktusok túlnyomó többségét kilenc kockázati tényező idézte elő – függetlenül attól, hogy a betegek mely földrészen éltek és mely etnikai csoportba tartoztak.

A legjelentősebb okot a vérben oldott zsírok és a dohányzás kedvezőtlen konstellációja képezi: ezek együtt a szívinfarktusok kétharmadáért felelősek. Szívkárosító hatása van továbbá a cukorbajnak, a pszichoszociális stressznek, a magas vérnyomásnak, a testmozgás hiányának és annak, ha az ember nem fogyaszt elegendő mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget.

A szívbetegek kezelésének egyszerűsítése céljából angol kardiológusok javasolták: vonják össze egyetlen tablettába a legfontosabb szív- és érrendszeri készítményeket. Amint azt a British Medical Journal hasábjain írták, a legtöbb betegnek jelentős számú gyógyszert kell szednie. Az alapvető terápia tartozéka többnyire egy béta-gátló, egy ACE-blokkoló és egy trombózis elleni szer (a legtöbb esetben acetyl-szalicilsav, azaz aszpirin). Sok páciensnek ezen kívül szüksége van még koleszterincsökkentőre, vérnyomáscsökkentőre, szívritmus szabályzó és vércukorszint-karbantartó gyógyszerre is. Nem csoda, ha a betegek nem csekély hányada időről időre elfelejti bevenni a gyógyszereit. A „politabletta“ összetétele körül élénk vita zajlott Münchenben. Londoni orvosok mindjárt hat különböző hatóanyagot tömörítenének a tablettába: három vérnyomáscsökkentőt, egy sztatin alapú koleszterincsökkentőt, acetyl-szalicilsavat és folsavat. Az angol tudósok az 55. életév fölött mindenkinek felírnák az új gyógyszert – függetlenül az infarktus kockázatának nagyságától.

A „politabletta” bírálói azzal érvelnek, hogy ez a koncepció nem tesz lehetővé egyénre szabott terápiát, hiszen az egyes hatóanyagok koncentrációja nem változtatható. Sleight ezt azzal kontrázta meg, hogy az orvosoknak csekély hányada részesíti betegeit testre szabott terápiában, másrészt lehetne erősebb és gyengébb összetételű pirulát is gyártani.

A politabletta ma még persze a jövő zenéje. Bár már akadnak próbálkozások a brit koncepció gyakorlati megvalósítására, egy többszörös hatóanyagú tabletta kifejlesztése technikai szempontból hatalmas kihívást jelent. Reményt keltő viszont egy kevésbé becsvágyó vállalkozás: amerikai orvosok nemrég a gyakorlatban is kipróbáltak egy olyan kombinált tablettát, amely vérnyomás- és koleszterincsökkentő hatóanyagot tartalmaz, s ez jó hatással volt a páciensek állapotára. (Panoráma)