„Lemérem a hatást”

Ez persze csak az érem egyik oldala. Van másik is: a helytelen életmód, mert hiába a jó tanács, hogy kerüljük a stresszt, ha az a mai világban lehetetlen. Épp ezért fontos a jó fizikai erőnlét. Hiszen a test és a lélek szerves egészet alkot.

„Nem ringatom magam abban, hogy a szavaimat komolyan veszik – mondja Melita Hromadová doktornő, aki jelenleg egy nagy, táplálék-kiegészítőket kínáló üzletlánc orvosi tanácsadójaként működik. Egyébként a szakterülete az endokrinológia, éveken át kutatóorvosként dolgozott Pozsonyban. „Már annak is örülök, ha legalább egy kis változást észlelek. Ha jobban érzik magukat, próbálnak tovább lépni. Ez a tanácsadás legnagyobb értelme.”

Az, aki másoknak elmondja, mit, miért és hogyan, maga is tartja-e magát az okos szóhoz, fegyelmezett-e önmagával szemben? „Nem szabad vizet prédikálni, és bort inni, persze az orvos is csak ember, és ő is vét néha a szabályok ellen. De fontos, hogy a fegyelem legyen túlsúlyban. Soha nem dohányoztam, nem iszom alkoholt, még nagyon nagy fáradtság vagy problémák esetén sem szedek olyan gyógyszereket, amelyek függőséget okozhatnak. Próbálok ésszerűen táplálkozni, annál is inkább, mert egész életemben hajlamos voltam a hízásra. Hamar rájöttem, hogy nem foghatom magam drasztikus fogyókúrára, mert az visszaüt. Minden ilyen kúra nagy stressz a szervezet számára, hiszen ha nincs időnk arra, hogy egész évben ésszerűen éljünk és táplálkozzunk, akkor a néhány nap, hónap alatt is gondot okoz, hogy megtartsuk az előírtakat. Ráadásul az én nemzedékemnél nem is volt hagyomány az egészséges táplálkozás, akkoriban nem foglalkoztunk annyit ezzel a témával. Ezért nem olyan egyszerű, hogy mindenki saját magában tisztázza ezeket a dolgokat. Igaz, hogy minden a fejben kezdődik, jó, ha tudatosítjuk, miben mennyi a zsír, a kalória, a festékanyag, a tartósítószer, jó, ha ügyelünk arra, hogy mit fogyasztunk. S arra is, mit adunk a családnak, sőt, az unokáknak.”

Rengeteget hallunk arról, hogy együnk minél több zöldséget és gyümölcsöt, amit persze, nem mindig fogadunk meg – ezt a statisztikák is mutatják. „Ezért fontos, hogy ne feledkezzünk meg a táplálék-kiegészítőkről. Ezek hatását nem csak a betegeken, de magamon és a családom tagjain is le tudom mérni. Persze, nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez önmagában nem elég, nem váltja meg a világot, ez csak a helyes életmód egy eleme. Mi otthon – bár már mondtam, hogy más korban nőttem fel – nem vittük túlzásba a zsíros ételeket. Ezért nem olyan nagy gond, hogy egy picit szigorúbban nézzük meg, mi kerül az asztalra. Én például pontosan tudom, mennyi nyers zöldséget kellene naponta megennem, hogy egészségesen éljek, de képtelen vagyok ezt a mennyiséget lenyomni, s még ha meg is tenném, az emésztőrendszerem nem viselné el, ezért pótolom táplálékiegészítőkkel, s azzal, hogy jobban odafigyelek, mit eszem. De nem drasztikusan, nem úgy, hogy bizonyos dolgokat teljesen kiiktatok az étrendből. Soha nem ragaszkodtam görcsösen valamihez. Ismerek embereket, akik e téren példásan viselkednek. Azt tartom, hogy minden ember más. Én saját magamon mérem le a hatást – s eddig még nem volt baj, nem fogyott el az energiám.”

S ha elfogyna, van miből pótolni... Manapság mázsaszám kínálják a gyógyszertárak, az egyes cégek a vitaminokat, vagy más készítményeket. És mi – sokszor – marokszám esszük. „Ezzel is csínján kell bánni. A kisunokám is mondogatja, hogy kérek egy C-vitamint, mert kerülget valami nyavalya. Mindig figyelmeztetem a betegeket is, hogy a táplálék-kiegészítők nem pótolják azokat az anyagokat, amelyeket a természetes étrend tartalmaz, ezek csak segítik azokat. Akkor a legsikeresebb a gyógyítás, ha ebben a témában is elbeszélgethetünk a beteggel, elmondja a panaszait. A piacon hatalmas a választék, fontos, hogy helyesen válasszunk. A körzeti orvosi rendelőkben rengeteg a beteg, hosszabb tanácsadásra nincs idő, a gyógyszertárakban sem várakoztathatjuk a mögöttünk sorakozókat. Nincs kivel elbeszélgetnie a betegnek – ezt tartom az egyik legnagyobb hiányosságnak. Véleményem szerint, ha az orvosi rendelést tanácsadással egészítenék ki, az nagy hasznára válna az egészségügynek. Őszintén remélem, hogy a jövőben ez is megvalósul...”