Két csavar meg egy szög. Egri Márta előadás közben szenvedett combcsonttörést

Mi történt? Rosszul lépett, összeakadt a lába?

Mint utólag rekonstruáltuk: a Szkéné színpada nem deszkából, hanem betonból van, rajta linóleum. A lábamon pedig, ahogy a darabbeli partnereim lábán is: tornacipő. A gumitalp és a linóleum pedig rosszul viszonyul egymáshoz. Rátapadt a cipő talpa a linóleumra, s mivel az nem engedett, én meg lépni, fordulni akartam, elestem. Felkaptak, de már sem letenni, sem irányítani nem tudtam a lábam. Éles fájdalmat éreztem, és biztos voltam benne, hogy ez nem izomszakadás, eltört a combcsontom. Leállt az előadás, a közönséget hazaküldték, jött a mentő, és másnap megoperáltak.

Pokol volt?

Elaltattak. A műtétről szerencsére semmit nem tudok. Tíz napot töltöttem a kórházban, a harmadik napon fel kellett állnom, és járókerettel kimenni a mosdóba. Eleinte szörnyű fájdalmaim voltak, de én is meglepődtem magamon, hogy milyen gyorsan rendbe jöttem. Gyorsan összeforrt a csont. Van bennem két csavar meg egy szög. Majd besípolok a repülőtéren. Igazolást kell kérnem az orvostól, hogy „hivatalosan” sípolok.

Hány hetet vett igénybe a rehabilitáció?

A műtét után hat héttel már nyomtam a kuplungot.

Ügyes.

Ahogy kijöttem a kórházból, Dunabogdányba vitt a mentő. Ott él, és ott dolgozik a lányom mint gyógymasszőr. Micsoda szerencse! És oda járt hozzám a gyógytornász. Igazi rehabilitációs központban érezhettem magam a lányomnál.

Nem izgult, amikor műtött lábbal először ült be a kocsiba?

Nagy élmény volt. Megkértem a kisebbik lányomat, hogy hozza ki az autót, amelyet addig ő használt. Ja, és hogy ne jöjjön ki a házból sem ő, sem a nővére, amíg el nem indulok. Figyelni, leselkedni, drukkolni lehet, de csak bentről. Szépen rátettem a lábam a kuplungra, és egyáltalán nem fájt, ahogy nyomtam. Örömömben el is sírtam magam.

Volt már ennél nagyobb színpadi balesete?

Szerencsére nem.

A felépülés heteit hogyan viselte?

Három hónap után kezdtem el dolgozni, de közben is volt előadásom. Az Élettörténetek, amelyet Kati húgommal együtt játszunk. Két monológot összeillesztve. De azzal is mázlim volt. Dunabogdányba szervezték az előadást, így csak át kellett sétálnom a művelődési házba. Akkor már fél mankóval jártam. Beültem a székbe a színpadon, és elmondtam a monológomat. A fél mankó könyökre húzható. Olyan, mintha bottal közlekedne az ember. Átveszi a testsúlyt. Néni a bottal, na! Mondtam is a lányomnak, hogy előre be kell szerezni az ezüstvégű sétabotot, jól jön az majd öreg napjaimra. Egyébként pedig a járókerettől sem kell félni. Praktikus dolog. Kényelmesebbé teszi a mozgást. Nem kell bútorokba kapaszkodni.

Rákos beteget játszott nemrég a Korhatáros szerelem című, nagy sikerű sorozatban. Dermesztően hiteles volt.

Egy csúf királyné szerepe nem viszi el úgy a lelkedet, mint ez! El is bizonytalanodtam egy kicsit, amikor felkértek a feladatra. Nem volt sok kedvem hozzá, hiszen egy végső stádiumban levő nőt kellett megformálnom. Nagy kihívás volt, annyit mondhatok. Az elején, jaj, Istenem!, a végén, jaj, de jó, hogy megcsináltam! Tüdőbeteg asszonyt is játszottam már. Az Éjjeli menedékhelyben.

Köhögött szakadatlan?

Olcsó megoldás lett volna! Belülről kell megoldani a szerepet. Betegen gyengébb az ember, más a testtartása, közben úgy viselkedik, mintha az égvilágon semmi baja nem volna. Megpróbálja legyűrni a bajt. Ezt így izgalmasabb ábrázolni, mint pusztán köhécselni.

Biceg még egy kicsit, ha belefeledkezik?

Remélem, nem. Úszni járok. Fegyelmezett ember vagyok. A mi osztályunkban ugróköteleznem is kell, hiszen egy tornateremben játszódik a darab. Ha nem megy, majd pörgetem a fejem fölött a kötelet, mint a karikás ostort. Ezt találtam ki. De már ügyeskedem. Le akarom győzni magam.