Játék az étellel

Mindössze 40 kilométerre Pozsonytól, a Hof és Niederwieden kastélyban idén márciustól november 17-ig tekinthető meg az időutazásra invitáló Játék az étellel kiállítás. Csak annak ajánlom, akit igazán érdekel, hogy milyen fejlődésen ment keresztül az élelmiszer-kereskedelem, hogyan jutott el régen és jut el ma az étel az emberekhez, és mit kínál a jövő. 

Arra ne számítson a látogató, hogy „csak úgy” végigsétálja a két kastély felújított termeit, mert unatkozni egy perce sem marad. Olyan információáradat zúdul rá, amit nem könnyű befogadni sem, hát még feldolgozni. Hogyan jutnak el az élelmiszerek a boltokba? Hogyan szállították őket régen? Hogyan és mikor alakultak át a szatócsboltok, a sarki kisboltok a mai szupermarketekké? A szívünkre vagy az eszünkre hallgatunk, amikor vásárolni megyünk? Milyen trükköket találtak ki a szupermarketek azért, hogy ne szükségleteink, hanem érzelmeink szerint vásároljunk? A felnőttek állítólag még csak-csak megértik a látottakat, de a gyerekek hitetlenkedve bámulnak, mert elképzelhetetlen számukra, hogy régen hogyan tárolták, szállították az élelmiszereket. El sem tudják képzelni, hogy nem is olyan régen még volt tejbolt, pékség, hiszen most mindent egy fedél alatt találnak meg. Lehetetlen akárcsak távirati stílusban is felsorolni mindazt, amit a kiállítás kínál. 

Íme néhány érdekesség a sok közül:

100 év kellett ahhoz, hogy a nagy üzletláncok ellehetetlenítsék a kis boltokat. 1917-ben azEgyesült Államokban született meg a szupermarket koncepciója, amit nem fogadtak mindenütt kitörő örömmel, így Európában csak 1948-ban, Svájcban jelent meg az első. Az emberek többsége a kis boltokat kedvelte, ahol vásárlás közben egy-két szót válthatott azismerősökkel. Szlovákiában az első szupermarketet Nagyszombatban, 1993-ban nyitották meg, s ezzel nálunk is megkezdődött a kis üzletek haláltusája.

A vonalkód története szintén Amerikához, egészen pontosan 1974-hez kötődik. Valaki kitalálta, hogy a vonalkód negatív energiát sugároz, ezért sokan piros filctollal áthúzzák, hogy így semlegesítsék a negatív energiát.

A természeti katasztrófák, háborúk idején jelentkező élelmiszerhiánynak a kiállítás nagy figyelmet szentel. A fekete csempével burkolt helyiség azoknak állít emléket, akik éhen haltak. Ebben a teremben látható azoknak azélelmiszereknek a jegyzéke, amelyeket a Vöröskereszt 14 napra ajánl, s amelyekkel természeti katasztrófa esetén is el lehet kerülni azéhhalált.

A vásárlás pszichológiája nem újdonság. Állandóan fejlődik, finomul, s az a fő célja, hogy ne szükségleteink, hanem hangulatunk, pillanatnyi érzelmeink szerint vásároljunk. Ezt követi a szupermarket áruelrendezése: a vásárlást jobb oldalunk kezdjük, mert az emberek többsége jobbkezes, így könnyebben tudja az árut a kosárba tenni.

Bevett szokás, hogy a leszállított termékekből csak néhányat tesznek ki, hogy az ember azt érezze: fogytán van, és mindenképpen kell belőle vásárolni. Aztán később feltöltik a készletet, és minden kezdődik elölről. A legattraktívabb áru szemmagasságban, a legdrágább pedig legmagasabban van. A kellemes megvilágítás és a szívdobogást utánzó zene is a minél nagyobb vásárlást serkenti.

A kiállítás utolsó termei a jövőt vetítik elénk. A 2 méteres, mosolygó, az aktuális kedvezményekről tájékoztató robot már meg sem lepett, sokkal inkább az a lehetőség, hogy ha az ember megfelelő applikációval rendelkezik, és regisztrál az adott üzletláncnál, még az autóbuszra várakozva is megrendelheti mindazt, amire szüksége van, s mire hazaér, az árut házhoz szállítják. Hétvégén és ünnepnapokon, amikor Dévény felől megnyitják a 2012-ben megépült kerékpárhidat, 30 perc alatt még a gyermekes családok számára is könnyen elérhető a kiállításnak helyet adó, csodálatos virágoskerttel szegélyezett két barokk kastély.