Idősebbek is elkezdhetik...

Az élet delén túl is természetes igénye az embernek, hogy „mozogjon egy kicsit”. Nem is egyszerűen igény: szükséglet, hiszen a mozgás meghosszabbítja az életet. Mivel a modern élet kevés olyan elfoglaltságot ad, amelytől kellemesen el lehet fáradni, pótolnunk kell a lehetőségeket. Öregkorban azonban ez korántsem könnyű feladat.

Először is: az életkor előrehaladtával egyre több az alapbetegség. Magas vérnyomással, szívbetegségekkel nem könnyű sportolni, mert ha nem vigyázunk, még könnyen bajunk is származhat belőle. Amúgy is fáj minden tagunk, miért kínoznánk magunkat? A kérdésfelvetés persze helytelen, hiszen mozogni kell, de ebben az életkorban hangsúlyozottabban oda kell figyelnünk a megelőző orvosi vizsgálatokra. Csak akkor vágjunk bele valamibe, ha előtte alaposan kivizsgáltattuk magunkat! Nyilvánvalóan nem érdemes elsősorban dinamikus, „szaladgáló” sportot választani. Sajnos kiesik majdnem az öszszes labdajáték, bizonyos kor felett a tenisz is, a maratoni futásról és az extrém sportokról nem beszélve. Árnyaltabb a kép, ha valaki világéletében sportolt.

Milyen mozgásformát válaszszunk? Számos kutatás igazolta a séta pozitív hatását az egészségre. Bármilyen meglepő, ez nem csak öregkorban jótékony. Hajlamosak vagyunk lefitymálni a korábbi vad labdajátékok fényében, de ennek ellenére tény, hogy napi negyven perc séta igenis megfelel az elégséges egészségügyi testmozgásnak. Öregkorban pedig, amikor más választásunk nemigen van, egyenesen áldásosnak bizonyul. Mértékletesen veszi igénybe a szív-ér rendszert, a tüdőt, az ízületeket, mégis bejáratja, formában tartja őket. Ha hetente kétszer-háromszor, vagy akár mindennap egy kiadósat sétálunk (fél-egy órát), számíthatunk arra, hogy az öregkori leépülés, a szövődményes betegségek később – vagy nem is – alakulnak ki.

A testmozgáson kívül a természet szépsége is jót tesz az idegrendszernek, a tiszta, friss levegő meg a légzőszerveknek. Ha nem egyedül, hanem barátokkal, családdal, unokákkal megyünk, kevésbé fogunk a saját korosodásunkkal foglalkozni. Egyszerűen nincs rá mód és idő.