Hűségre ítélt férfiak?

Pockokkal végzett genetikai kísérletekben a kutatók képesek voltak átalakítani a kicsapongó szexuális életet élő hímeket monogám egyedekké. Bár néhány szakértő erősen kételkedik abban, hogy a kísérleteknek bármilyen kihatásuk lehet az emberekre nézve, azt elismerik, hogy bizonyos emberi társas viselkedéseknek megvan a biológiai alapjuk.

Hűséges és csapodár pockok

Az Emory Egyetem kutatói fölfedezték, hogy egyetlen génnek – az ún. vazopresszinreceptornak – az átvitelével, a préri pocok monogám hímjének agyából a „többnejű” réti pocok agyába, monogámmá tehető a réti pocok is.

„Egyetlen génben meglévő eltérés összetett szociális viselkedésre gyakorolhat hatást” – állítja Larry J. Young, a kutatás vezetője. „Ez a gén – a vazopresszinreceptor – a párkapcsolatot befolyásolja.”

Azért, hogy megállapítsák, miként befolyásolja a gén a viselkedést, Young csoportja kétféle viselkedésmódú pockot vizsgált: a kifejezetten társas életmódú préri pockot és a jóval magánosabb életmódot folytató réti pockot.

A két pocokfaj között az a különbség, hogy hol helyezkedik el a vazopresszinreceptor-gén az agyban – állítja Young. „Létezik az agynak egy olyan része, amely a kábítószer-függőségben játszik szerepet, és ezen a területen a monogám pockokban sok vazopresszinreceptor található, míg a nem monogám pockokban nincs egy sem.”

A kutatók vazopresszinreceptorokat vettek ki a monogám pockokból, és bejuttatták a nem monogám pockok agyának ugyanazon részére. „Azt tapasztaltuk, hogy ezek az állatok most már kötődtek párjukhoz, holott azelőtt ez nem volt jellemző erre a fajra” – mondja Young. „Ez azt mutatja, hogy egyetlen génnek jelentős befolyása lehet a társas viselkedésre.”

Genetikai eredetű hajlamok

„Ez a géneltérés, amelyet ebben a két fajban megfigyeltünk, hasonló lehet ahhoz, amit az emberek közt megfigyelhetünk. Megmagyarázhatja azt, hogy egyes emberek miért viselkednek másképp, mint a többiek, különösen, amikor olyan betegségekről van szó, amilyen például az autizmus.”

A gének képesek befolyásolni a társas viselkedésünket is, például hogy félénkek vagyunk-e vagy nyitottak, sőt a kapcsolatteremtő képességünket is. A felfedezés demonstrálja a szociális kötődések és a monogámia erős és egyszerű genetikai alapját, de az eredményeket szinte biztos nem lehet közvetlenül „átfordítani” az emberekre. Viszont a fölfedezés rámutat arra, hogy egyes hajlamokról, amelyekről úgy véltük, hogy tisztán a viselkedés határozza meg őket, kiderülhet, hogy genetikai hátterük van.

A kísérlet némiképp megalázó is, hiszen rámutat azokra a rejtett dolgokra, amelyek alapján kiderül, hogy valószínűleg nem vagyunk teljesen a magunk urai. De az olyan erősen emberi tulajdonságok, mint például a szerelem – tudomásunk szerint – nem lelhetők föl a pockoknál. Tisztában kell lennünk biológiai meghatározottságunkkal, de az élőlények többségével ellentétben – változtathatunk ezen.

Egyelőre tehát nem kell tartaniuk a férjeknek, hogy féltékeny felségük tudományos segítséggel próbál hűségessé varázsolni őket, ennek ellenére ildomos, ha visszafogják magukat.