Hogyan működnek a vízhajtók?

A vízhajtókat pangásos szívelégtelenségben, egyes vesebetegségekben szenvedőknek, a magas vérnyomás kezelésére és az ödéma csökkentésére adják. A magas vérnyomás kezelésében a vizelethajtókat ritkán önmagukban is alkalmazzák, vagy külön gyógyszerként más készítményekkel kombinációban. A legelőnyösebb forma, ha a vízhajtót egy gyógyszeren belül kombinálják vérnyomáscsökkentőkkel, a napi egyszeri szedés lehetővé teszi, hogy a páciens ne felejtse el bevenni gyógyszerét. A különböző típusú vízhajtó gyógyszerek hatásmechanizmusa többféle, a gyűjtőcsatornák (nefronok) más-más helyén és mechanizmussal növelik a nátrium- és a kloridionok ürítését, és ezzel a víz kiválasztását. Ez vezet a vérnyomás csökkentéséhez. Egyes szakaszon káliumion is ürül nátrium helyett, ennek komoly következményei lehetnek, ha figyelmen kívül hagyjuk.

Ugyanez igaz a többi ion ürítésére és visszaszívására is, az egyes vízhajtók esetén más-más helyen és más mechanizmussal történik. A vese folyamatosan tisztítja a vért, naponta 180 liter vizet és benne oldott anyagot választ ki. Ez a szűrlet azután tovább halad a vesében lévő kis csatornákon (nefronokon), amelyeken keresztül a víz és az oldott anyagok nagy része visszaszívódik, és végül csak napi 1,5-2 liter vizelet képződik. Mindkét vese központi gyűjtőmedencéjéből (vesemedencéből) egy-egy húgyvezeték (uréter) vezeti a vizeletet a húgyhólyagba, onnan pedig a külvilágba. A vízhajtók főbb típusai:

Nagy hatású vízhajtók: Súlyos szívelégtelenségben, magas nyomásban szenvedőknél, tüdőödémás betegeknél alkalmazzák. Jellemzőjük a gyors, rövid idő alatt történő, nagy mennyiségű vizelethajtás.

Mérsékelt hatású vízhajtók: Leginkább vérnyomáscsökkentő gyógyszer mellé adják, kombinációban, hogy tovább segítse a vérnyomás csökkentését.

Káliummegtartó vízhajtók: A káliummegtartó vízhajtók vérnyomáscsökkentő hatása gyengébb, mint más vízhajtóké, viszont nem okoznak kálium- és magnéziumvesztést.

(webbeteg)