Hogyan játszik a kisgyermek?

Az egy év körüli kisgyereket már nem elégíti ki, ha egész nap csak az elkerített szobarészben vagy a hempergőben játszhat. Elkezd ismerkedni a lakással, a bútorokkal és sok olyan dologgal, ami számára veszélyes lehet, vagy olyanokkal, amelyeket a szülei féltenek tőle, s ezért nem szabad velük játszania. Mit tegyünk ilyenkor, hogyan védjük meg a balesetektől, hogyan biztosítsuk a magunk nyugalmát, s azt, hogy a gyerek továbbra is nyugodtan tudjon játszani? Ha a kisgyereknek külön szobája vagy egy elkerített része van a lakásban, továbbra is legyen ez az állandó játszóhelye. De legyen a napnak egy bizonyos szakasza, amikor ismerkedhet a lakással, amikor a mama vagy a papa ráér, és fokozottan tud figyelni rá. Nem ajánlatos az elkerített szobarészt egyik napról a másikra felszámolni, s a gyerek elől mindent a felső polcra rakni. ĺgy nem tanulhatja meg, mivel szabad játszania s mivel nem, nem tanulja meg, mi mire való. Ha mindennap fél-egy órát kijöhet az elkerített részből, a felnőtt felügyelete alatt megtanulja, hogy mi az, amihez hozzányúlhat, és mi az, amihez nem és miért nem. A sok beszélgetés, magyarázat, türelem és a hit abban, hogy a gyerek meg fogja érteni, hogy mit kérnek tőle, egy idő múlva odavezet, hogy elfogadja a lakásban érvényes szabályokat, szokásokat. Persze ezek alatt a „közös órák” alatt nemcsak a lakással ismerkedhet a gyerek, hanem nézegethet a szüleivel képeskönyvet is, beszélgethetnek, játszhatnak is közösen. Ezeknek a naponta rendszeresen együtt töltött óráknak az lesz az eredménye, hogy az egy év körüli kisgyerek napközben nyugodtan fog játszani a saját veszélytelen, meghitt kuckójában, mert tudja és számít is rá, hogy később anyjával vagy apjával, vagy mindkettővel tágabb lehetőségek kínálkoznak az egész lakásban. Másfél-két éves korában pedig – mire már önállóan közlekedik, nyitja, csukja az ajtókat – a legfontosabb szabályokat már tudni fogja.

Más a helyzet akkor, ha a gyermeknek még nem kerítettek el a szobában egy sarkot. Ezt most feltétlenül tegyék meg! A kisgyerek amint biztosan tud mászni, amint megtanul járni, az egész lakás felfedezésére indul. Nem marad bútor, amire ne próbálna felmászni, fiók, amit ne akarna kihúzni, mindenre fölmászik, minden alá bebújik, egész nap tesz-vesz, rámol. A balesetek elkerülésére a szülőnek kell gondolnia. A konnektorba műanyag védődugót lehet tenni, a bútorok, a polcok egy részét falhoz kell rögzíteni, s helyes, ha az ablakra védőrács kerül.

A gyermek és a család nyugalmát is szolgálja, ha egy elég tágas részt bekerítenek neki, s fokozatosan hozzászoktatják, hogy a nap bizonyos részében ott tevékenykedjék. Itt lehetnek a játékai, falhoz rögzítve akár játékpolca is lehet, itt bármihez hozzányúlhat, nem érheti baj. Fontos, hogy jól érezze itt magát, korának és érdeklődésének megfelelő játékok vegyék körül, s innen engedjék ki szülei a nap meghatározott órájában, hogy megismerkedhessen az otthonával.

Részletek Kálló Éva, Kenéz Márta, dr. Lőrinczy Erzsébet A kisgyermekkor című munkájából