Ha nem alszik a gyerek

Kanadai kutatók kimutatták, hogy ha a szülő nem jól reagál, a csecsemőkori alvásproblémák később alvászavarokhoz vezethetnek. A csecsemőkori alvászavar előre jelezheti a későbbi gondokat, de a szülői viselkedés is károsan befolyásolhatja az alvásmintákat.

A vizsgálat kezdetén a montreali Hopital du Sacre-Couer és a montreali egyetem kutatói 987 szülőt kérdeztek meg az akkor 5 hónapos gyermekeik alvási szokásairól, valamint arról, ők hogyan viselkednek, milyen rítusokat alakítottak ki azért, hogy elaltassák a gyereket. Ezt követően a gyermek hatéves koráig minden évben megismételték a kérdéseket a gyermek alvási szokásairól és a szülők reakcióiról.

A kutatók szerint az alvási problémákkal küzdő gyermekek szülei a többieknél gyakrabban alakítanak ki rossz viselkedésformákat, mire a gyermek 2,5–3,5 éves lesz, például, ha a felébredő gyereknek enni vagy inni adnak, vagy a gyereket saját ágyukba fektetik. A rossz viselkedésformák közül némelyik előre jelzi a későbbi alvászavart, például a rossz álmokat.

„Tapasztalatink megerősítik azt a korábbi nézetet, hogy a gyermek alvása különböző fejlődési szakaszokban más-más módon érzékeny a szülői viselkedésre” – mondják a kutatók.

Ami kezdetben megoldja a gondot, például ha enni vagy inni adnak a gyereknek, később már nem felelnek meg a gyermek életkorának vagy szükségleteinek, különösen az együtt alvás, mert ez később hozzájárul az alvászavarokhoz.

A legtöbb szülő azt szeretné, ha csecsemője vagy kisgyermeke külön szobában és egyedül aludna el, ezt meg is tanulják. Minél inkább beavatkozik azonban a szülő az elalvás folyamatába, annál nehezebb lesz a helyzet, minél többet akar a szülő segíteni, annál inkább válik tőle függővé a kisgyermek.