Gyűjtöget, válogat, épít

Az egyéves kisgyerek kedvencei az egymáshoz rakható játékok, a ki-bepakolás. Egy nagyobb dézsába, műanyag kosárba vagy dobozba kitartóan rakja be kisebb tárgyait, játékait, szívesen csúsztatja egymásba a vödreit; egyforma poharakat, tálakat tesz egymásba. A különböző építőjátékok építőelemeit is eleinte csak gyűjtögeti; kiválasztja belőlük az azonos színű elemeket. Hasonlóan játszik az építőkockával vagy azokkal a fakarikákkal, amelyeket rúdra fűzve árulnak. Ez a gyűjtögetés, sorozatalkotás, válogatás elősegíti a gyerek gondolkodásának fejlődését, hiszen így tanul meg összehasonlítani, hasonlóságokat, különbségeket felismerni.

A tárgyak sorba rakása, egymásba rakása, válogatása – tehát maga a gyűjtögető játék már lényeges építési elemeket is tartalmaz, előzménye a következő, fejlettebb játékmódnak: az építésnek, konstruálásnak.

Másfél-két éves korától kezdve egyre gyakrabban lehet megfigyelni, hogy a gyermek a játékait egymásra teszi. Néha egészen más fajtájú játékokat, például egy vödörre egy kockát, arra egy poharat, majd megpróbál még egy kuglit is a tetejére rakni. Ilyenkor még nem határozza el, hogy például tornyot vagy házat épít, hanem magáért az egymásra rakás, a próbálgatás öröméért épít. Izgalmas dolog, hogy mikor billen le, mikor dől össze az építmény.

Két-három éves korban már rendszeresen épít, konstruál a kisgyerek. Kezdetben csak a már kész építménynek ad nevet, mert akkor lát meg benne valamit, repülőt, vonatot vagy markológépet stb. Később, úgy hároméves kora körül már előre eltervezi, hogy mit fog építeni, és valóban ennek az elképzelésnek megfelelően próbálja összerakni az építőelemeket. Persze ilyenkor még nagyon gyakran meggondolja magát menet közben, mégsem repülőt csinál, hanem kalapácsot vagy teherautót. A kész konstrukció tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy akár repülőset játsszon vele, akár szerelő bácsit. Az ilyen maga csinálta szerepjáték kellék sokkal értékesebb neki, mint a készen kapott repülő vagy barkácsfelszerelés. S mennyi munka, próbálkozás, siker és sikertelenség kíséri ezeket a tevékenységeket! Közben fejlődik a gyermek kézügyessége, fantáziája, konstruáló képessége és maga a játék, az elmélyült tevékenység óriási örömmel jár.

Hogyan segítsen a felnőtt a játékban?

A felnőtt jelenlétét játék közben is igényli a kisgyerek. Ez azonban nem jelent egyet a részvétellel, mégpedig a játékban való tevékeny részvétellel. A felnőtt nagyobb tudása, hozzáértése könnyen elkedvetleníti a kisgyereket, s ha érzi, gyakran át is engedi a játék irányítását, s már korántsem élvezi úgy a játékot, mint amikor az ő elképzelései, vágyai szerint játszhatott. Ha a felnőtt be akar kapcsolódni a játékba, csak mellékszereplő legyen, próbálja meg ellesni, hogy mit akar a kisgyerek, biztassa, örüljön vele együtt. Ha figyel rá, időben fogja észrevenni, hogy mikor szorul a gyerek tanácsára, mikor tudja egy-egy ötlettel átsegíteni a nehézséggel bajlódó vagy éppen a játékban elakadt gyereket. Ilyenkor is inkább szóval, ötlettel segítse, ne kezdjen el játszani helyette.

A képeskönyv

A másfél-két éves kisgyerek új és nagyon kedvelt játéka a képeskönyv. Ehhez már sokkal inkább szükséges a felnőtt jelenléte, mint egyéb játékaihoz. Hiszen a kisgyerek már mutogatással, szótöredékkel is kérdez, igényli, hogy a felnőtt válaszoljon, meséljen neki a képekről. Ő is magyarázza, mondogatja, mit lát a képeken. Kedvenc mesekönyvét s a bennük levő kedvenc meséket, képeket szinte sose unja meg nézni, hallgatni. Két-három éves korában már kívülről mondja a mesét, helyreigazítja a szülőt, ha másként próbálja mondani, mint addig. A kemény lapú mesekönyvek és a leporellók (szétnyitható képeskönyv) nemcsak kedveltek ebben a korban, hanem célszerűek is, hiszen ezek a legalkalmasabbak arra, hogy a lapozást gyakorolja. Már az első mesekönyv kézbe adásakor is gondoljon a szülő arra, hogy a gyereknek meg kell tanulnia: a könyvvel nem bánhat olyan szabadon, mint más játékokkal. Nem dobálhatja, nem veheti a szájába, s nem arra való, hogy firkáljon bele. Ezt úgy tanulhatja meg a legkönnyebben, ha amint elkezdi tépni a könyvet, elkérjük tőle, s megmagyarázzuk, hogy miért nem szabad ezt csinálni, s a tépésre papírt, például kiolvasott újságot kínálunk neki. Széttépni valamit ugyanolyan kedvelt játéka ennek a korosztálynak, mint az építés vagy a bújócska. A papír széttépése gyönyörűség, nyugodtan játszhatja olyasmivel, amiért nem kár.

Mikor már tisztában van a szabályokkal, kaphat puha lapú mesekönyvet is. Ezekben a mesekönyvekben már rengeteg olyan dologgal találkozik a kisgyerek, ami őt magát is körülveszi, s mindez érdekli, kérdez, magyarázatot vár. Néha már ő is magyaráz a könyvből, ismétli azt, amit a szüleitől hallott, de a képeken fel is fedezi az ismert tárgyakat – s ennek nagyon örül.

Részletek Kálló Éva, Kenéz Márta, dr. Lőrinczy Erzsébet A kisgyermekkor című munkájából