Gyógytornász, masszőr vagy edző?

Először azt mondanám el, hogy mi a közös a három foglalkozásban: mindhárom az emberi testtel foglalkozik. Abban viszont már különböznek, hogy hogyan közelítik meg, s ez az, amit sokan nem látnak. A masszőr a kezével érzékeli a bőrt, a bőr alatti réteget, az izmokat, érzi, hogy merevek vagy rugalmasake. Az edző egészséges testtel dolgozik, s arra törekszik, hogy növelje teljesítőképességét, az izomerőt, hogy megszabaduljon néhány kilótól. Ezzel szemben a fizioterapeuta az emberi testre komplex módon tekint: megfigyeli a bőr alatti réteget, az izomfeszültséget, az izomerőt stb. Épp ez a holisztikus hozzáállása az oka annak, hogy az emberek gyakran összetévesztik a három fogalmat. Például az edzőről soha nem gondoljuk, hogy masszőr. Csak a fizioterápia olyan komplex, hogy gyakran összetévesztjük más szakterületekkel, például néha az orvossal, mivel a mozgásrendszer differenciált diagnosztikáját végzi.

Az oktatást tekintve van-e különbség?

Van, mégpedig nagy. A masszőr egészségügyi középiskolában tanul – ez a jobbik eset. Ám vannak „gyorstalpalók”, ami azt jelenti, hogy egy hónap alatt az illető megtanul masszírozni, s máris saját szalont nyithat. Ráadásul vannak olyan masszázstechnikák, amelyek nemhogy segítenek, hanem további egészségi problémákat okozhatnak. A masszázs célja a test és a lélek ellazítása lenne, ám némely technika épp az ellenkező hatást váltja ki.

Előfordul, hogy az ember érzi: szüksége van a masszázsra, s találomra betér egy szalonba. Honnan tudhatja, hogy valóban jó kezekbe kerül?

Többféle válasz is van erre a kérdésre. Sokan azt hiszik, hogy egy „gyorstalpalót” végzett is tudhat úgy masszírozni, mint az, aki négy évig járt iskolába. Ilyenekre szokták mondani, hogy „arany keze van”. Ez azonban tévedés. Lehet, hogy erősebben vagy kellemesebben masszíroz, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy ami segíthet, az árthat is. Ezért jó, ha a biztonság kedvéért egészségügyi iskolát végzett masszőrhöz megyünk, és előre megnézzük, ki az, akire rábízzuk magunkat.

Az edző munkája sem mindig olyan hatásos, mint ahogyan azt sokan hiszik. A sérülés veszélye még a szakképzett edző esetében is fennáll...

Ebben az esetben is rendkívül fontos a szakképzettség. Különféle főiskolákon van edző szak, a tanulmányok 5 évig tartanak, de vannak egy-két hónapos, sőt 6 napos tanfolyamok is. Jogos a kérdés: tud-e annyit az az edző, aki 50 órás tanfolyamot végzett, mint az, aki 5 évig tanult? Azt hiszem, a válasz egyértelmű. Tudjuk, hogy a cím nem feltétlenül jár tudással. Aztán vannak olyanok, akik elvégzik például a közgazdasági egyetemet, majd befizetnek egy hónapos edzőtanfolyamra, és az ember azonnal azt hiszi, hogy ő az igazi. Javaslom, mindig olvassuk el az edző életrajzát, vagy kérdezzük meg, milyen a végzettsége, hiszen testünkről, esetleges sérüléséről van szó. Igen, sérüléséről, ugyanis a rossz mozdulat árthat is. Volt olyan ügyfelem, aki a konditeremből jött hozzám, mert becsípődött egy idegszála, voltak, akik nyaki panasszal, illetve krónikus derékfájdalommal kerestek meg. Jogos volt a felháborodásuk, hiszen mindent megtettek egészségükért, tornáztak becsületesen. Természetesen a megfelelően végzett mozgás kulcsfontosságú a test és lélek egészsége szempontjából. Ám annak igazi edzőnek kell lennie, aki megtanítja önt, hogyan bánjon a testével.

Gyógytornásznak nevezheti magát az, aki elvégzett egy tanfolyamot?

Szerencsére nem. Egy tanfolyamon senki nem szerezheti meg a fizioterapeuta címet. Nálunk ez a szakterület még fiatal, a múltban az egészségügyi középiskola szakosító részeként működött, tehát aki ezt elvégezte, rehabilitációs ápoló lett. Bár a 21. században a fizioterápia külön tudományos terület, Szlovákiában ez a felépítményi rendszer még mindig működik. A fizioterapeutának nálunk – 5 év gyakorlat után – joga van megvizsgálni, diagnosztizálni a mozgásszerveket, a mozgásrendszert, megfelelő rehabilitációs tervet, fizikális és kinezioterápiát javasolni, illetve végrehajtani azt. Megtanít arra, hogy mit tegyünk, ha egészségi panaszaink vannak, hogyan tornázzunk, ha fáj valamink, hogyan térjünk vissza a normális életbe műtét, baleset után. Ha másképp nem megy, manuálisan vagy puhalágyrésztechnikákkal ellazít, mobilizál.

Ha a laikustól elvárjuk, hogy tisztában legyen a három foglalkozás lényegével, a szakmabeliek mennyire ismerik egymás munkáját?

Sajnos, a kollégák között is van hajlam a szakmák összemosására, ami még jobban nehezíti az egyes területek felismerését. Főleg olyan edzőre gondolok, aki például csoportos edzést tart egészségi panaszokkal élők számára, olyan túlsúlyos embereket edzenek, akiknél társult betegségek is jelen vannak. Az edzőt az egészséges test edzésére tanították, és nem lenne szabad beleszólnia a fizioterapeuta munkájába. Ugyanez vonatkozik a fizioterapeutára, aki belebeszél az edző munkájába. Ugyanígy vannak orvosok, akik még a régi rendszer szerint nem veszik tudomásul, hogy a gyógytornász nemcsak rehabilitációs ápolónő, hanem egyetemet végzett szakember, a betegellátás kulcsfontosságú láncszeme. Ismerjük meg és tiszteljük az egyes szakmákat, keressük meg bajunk orvoslására a megfelelő szakembert.