„Futás után újjáéledek”

Kisfia születése után hat héttel kezdett aerobikozni Csallóközkürtön, később Dunaszerdahelyre is eljárt hetente egyszer-kétszer. Igazi nagy szerelme azonban a futás volt. Veronika, aki egy német hobbiszerszám-gyártó cégnél dolgozik, azt mondja, mindig is szeretett futni. Ma már a maratoni távnál tart.

„A munkahely, a stressz, a kudarcok – folyton gyengének, elesettnek éreztem magam, nem volt önbizalmam. Fogtam egy olcsó cipőt és a bicajomat, s elmentem futni – hát, ilyen egyszerű. Nagyon szeretem a természetet, ha valami bántott, nem kiabáltam, nem dühöngtem, egyszerűen kaptam magam, és indultam. Általában azt az üzenetet hagytam az asztalon, hogy egy óra múlva jövök.”

A férje soha nem csatlakozott. „Ő nem szeret sportolni, viszont segít eljutni a versenyekre, és lelki támaszt nyújt. Mindig egy szál magam mentem futni, szeretek egyedül lenni, a fárasztó munka után kiszellőztetem a fejem, mire visszajövök, teljesen más emberré válok.”

Mi okoz stresszt egy harmincéves fiatal hölgynek? „Úgy alakult, hogy a szülési szabadság után munkába kellett állnom, műszakra jártam, ráadásul volt egy haláleset is a családban meg különböző problémák. Nagyon nehéz volt a visszatérés, a munkában is gondok voltak, úgy éreztem, nehezen találom a helyem. Egy szép napon azt mondtam, hogy elég, s nekivágtam az edzésnek.”

Egyesek, ha összecsapnak fejük fölött a hullámok, depresszióba esnek, egyik orvostól a másikhoz járnak, vagy nem járnak, egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni. Veronika más utat választott…

„Ahányszor kimentem, mindig egy órát futottam. Azt mondják, annyi a jó, amennyi jólesik, de néha egy kicsit rá kell húzni, hogy azért szenvedjen is egy kicsit a test. Megsanyargatom, hogy elfelejtsem a gondokat, mert ha futok, olyan, mintha újjáélednék.” Veronika jó négy éve fut. A kisfia hatéves, s a szülés előtt is eljárt néha, de akkor még nem rendszeresen. „Akkoriban csak olyankor mentem ki, amikor gondjaim voltak. Mostanában heti négyszer-ötször járok, ma már ott tartok, hogy a maratonira edzek.”

Sőt, már futott is. Persze, előbb „félmaratonit”. „Az úgy volt, hogy az egyik barátom hívott, hogy vegyek részt a pesti futóversenyen, huszonegy kilométert kell megtenni. Megkérdeztem a családban mindenkit, hogy mit szólnak hozzá, bíztattak, menjek csak. Egy hónapot edzettem, s elindultam. Ez két éve volt. Egy perc híján két óra alatt teljesítettem a távot. Ott találkoztam Vajas Rolandékkal, a csallóközi maratoni futók klubjának tagjaival. Ők bíztattak, folytassam. Tavaly Prágában és Bécsben is futottam félmaratonit, s akkor elhatároztam, hogy felkészülök a duplájára. Egy év kell ahhoz, hogy magabiztosan elindulhasson az ember.” Egyébként a 84. Kassai Nemzetközi Békemaratonon, még csak a fele távon nagyon jó időt ért el Veronika, 1:39:11-gyel klubtársait is megelőzte.

Első maratoniját Budapesten futotta, s nem akárhogyan! 3 óra 30 perc alatt, ami nőknél – főleg amatőr szinten – tiszteletet parancsoló idő. Ezen a versenyen az összes csallóközi résztvevőt megelőzte Veronika, még a tengerentúlon járt Hodossy Pétert és fivérét, Tamást is. „Utána mentem Münchenbe, ott 3 óra 39 perc alatt sikerült megtennem a távot.”

Az idei pozsonyi volt a harmadik maratonija, április 27-én pedig Bécsben állt rajthoz. „Előtte 30-35 kilométereket futok hétvégéken, közben a 21 kilométer teljesen természetes, heti száz-százhúsz kilométert azért le kell húzni, ha valaki végig akarja bírni a maratonit.”

Veronika a saját megérzéseire hagyatkozik, orvos tanácsát eddig még nem nagyon kérte ki „Ha jól érzem magam futás közben, ott gond nem lehet. Pozsonyban viszont kicsit pánikba estem… Jól rajtoltam, jó volt minden, de a férjem a második körbe fordulva rám szólt, hogy benne vagyok az első ötben, s a 25. kilométer körül azon izgultam, hogy ilyen jó időt nem akarok futni. Féltem fölállni a dobogóra. Ilyen is van. Kezdtem lassítani, aztán egy kicsit belegyalogoltam, s azt mondtam, elég nekem a négy óra. Mert már otthon bekalkulálja magának az ember, hogy mennyit szeretne futni, aztán a verseny alatt stopperórával méri az iramot.”

Amióta fut, a táplálkozásra is jobban ügyel. „Több joghurtot és tejterméket eszem, több gyümölcsöt, zöldséget, fehér húst, rostos italokat és ásványvizet iszom, őszszel kijárok csipkebogyót szedni, s ha a maratonira készülök, csak ilyen teát iszom.” A 42 195 méter megtétele után a szervezetnek regenerálódnia kell. „Megesik, hogy nem tud dolgozni az ember, mert képtelen, olyan izomláza van, vagy valamije fáj. Olyankor én is szabadságot szoktam kérni. Valamikor adnak, valamikor nem. Ha adnak, akkor jobban meg lehet húzni a tempót…”