Folyékony sav-bázis egyensúly

Noha bizonyos biokémiai folyamatok inkább savas, míg mások inkább lúgos környezetben játszódnak le tökéletesen, vérünk hidrogénion-koncentrációja (azaz pH-ja) meglehetősen stabil – 7,35-7,40. A gyomorban erősen savas környezetben folyik a táplálék feldolgozása, az epésbélben erősen lúgos, majd a további bélszakaszokban az emésztés hatékonyságának függvényének megfelelően szűk határok között semleges vagy gyengén bázikus közeget találunk. A belekből felszívódó tápanyagok már megközelítően hét körüli pH-értéket mutatnak. A beállítást a mellékpajzsmirigy parathormonja végzi a csontok bázistartalékából. Ugyanakkor a táplálék lebontása alapösszetevőkre, majd ezekből az alapösszetevőkből a bioaktív anyagok és energetikai rendszerek előállítása során az ezekre a funkciókra szakosodott sejtekben savas jellegű mellék- és bomlástermékek keletkeznek. Ugyancsak savas anyagcseretermékek keletkeznek túlságosan megerőltető és emiatt oxigénhiányos aerob-anaerob folyamatokat indikáló fizikai tevékenység során.

Tehát az első gyakorlati teendőnk nem a vér, hanem a vizelet pH-értékének mérése. Sajnálatos módon napjainkban a szervezet elsavasodása már-már természetes állapotnak tekinthető. Az 5,5-ös pH-s vizeletet majdhogynem normálisnak tartják, holott egyáltalán nem az. Mivel éjjel folyik a szervezet méregtelenítése, általában a reggeli vizelet a legsavanyúbb. Napközben mindig emelkedik az érték, és délután öt óra körül éri el a legmagasabb bázikus szintet. Az alábbi pontokban összefoglaljuk, hogy mitől is függ a vizelet (szervezet) savassága.

1. Az anyagcsere-folyamatok során termelődő savaktól (húgysav, szénsav, tejsav, ecetsav, sósav).

2. Helytelen táplálkozás – túl sok fehérje, alkohol, nikotin, telített zsírsavak fogyasztása.

3. Környezeti méreganyagok.

4. Kémiai eredetű gyógyszerek.

5. Negatív gondolatok.

6. Stressz, illetve feldolgozatlan mentális terhelések.

A szervezetben keletkező savak a vérbe kerülnek. Ha a vér pufferrendszere (nátrium-hidrogénkarbonát, szódabikarbóna) kimerül, a savfelesleg a kötőszövetekben tárolódik. Ha a sav-bázis egyensúly helyreáll, a savak a kötőszöveti raktárakból ismét a véráramba kerülnek, és a szervezet elvégzi közömbösítésüket, majd kiválasztásukat. Ha erre nem kerül sor, és a kötőszöveti raktárak is telítődnek, a savak savas sók formájában lerakódnak az ízületekben, és heveny vagy idült gyulladást okoznak. Ilyen az artrózis, amit a szervezet saját fehérjével, a véralvadásban is szerepet játszó fibrinnel igyekszik ellensúlyozni. ĺgy azonban a kötőszövet rugalmatlanná válik, megjelennek a ráncok, kialakul a cellulitisz, majd később krónikus gyulladások, állandó fájdalmak jelentkeznek.

Az elsavasodás károsítja a vörösvértesteket is, amelyek így elveszítik rugalmasságukat, és nem jutnak el a sejtekhez, hanem eltömik a kapillárisokat.

Érdekes a sav-bázis vonatkozásában a gyomor szerepe. A gyomorsav szintetizálásához konyhasó, széndioxid és víz szükséges. A gyomorsav sósav, ugyanakkor a jelen lévő nitrogénből, szénből, nátriumból és oxigénből szódabikarbóna, illetve nátrium-hidrogén-karbonát keletkezik. Kevés bázistartalék esetén több konyhasót bont a szervezet szódabikarbóna előállítására, amivel párhuzamosan felesleges mennyiségű gyomorsav is termelődik, ami gyomorégést, majd fekélyt okozhat.

Az egyensúly megteremtésében a vizelet már említett pH-mérése a meghatározó. Az értékeket mindig jegyezzük fel! Ha a több napon át végzett reggeli vizsgálatok eredményei nem érik el a 7-es pH-értéket, mindenképpen csökkenteni kell savszintünket. Itt azonban figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy a megfelelő pH-érték mellett is elkezdődhetett már a savak és savas sók lerakódása a kötőszövetekben. (Éppen emiatt a lerakódás miatt nem jelentkezik hatásuk kezdetben a vizeletben.) Ez utóbbi esetben mindaddig bázikus kiegészítőket kell szednünk, ameddig a bázikus kiegészítők ellenére savassá nem válik a reggeli vizeletünk, és utána stabilizálódik újra 7-es pH-érték körül. A stabil érték után bekövetkező visszaesés mindig azt jelenti, hogy eddig még fel nem szabadított savlerakó helyek nyíltak meg.

A savakközömbösítése és a salaktalanítás menete

A diagnózis, vagyis a vizeletérték mérése után az első feladat a kötőszövetekben elraktározott savak és savas sók feloldása. Ez történhet léböjtkúrával, salaktalanító teákkal, illetve teljes böjttel. Ez utóbbi a leghatásosabb. A teák készülhetnek articsókából, gyermekláncfűből, csalánból, zsúrlóból, aranyvesszőből, kutyabengekéregből, stb.

Második lépésként a felszabadított savakat kell semlegesíteni. Kiváló közömbösítők a zöldséglevek, pl. a cékla, a sárgarépa, a káposzta, a burgonya, a csicsóka leve.

Növényi készítményekkel is elérhető a savlekötés. Ilyenek a virágpor, a spirulinaalga, a zöldárpalé és a búzacsíra. Nemcsak a feloldás, hanem a savtalanítás is megoldható teákkal. Fő összetevői az articsókalevél, akácvirág, gyermekláncfű. A megfelelő hatás érdekében naponta háromszor egy csészével kell fogyasztanunk belőlük.

A feloldás és a semlegesítés után a semlegesített savakat, sókat ki kell választani. A kiválasztást fokozhatjuk a naponta elfogyasztott víz mennyiségének növelésével, valamint tisztító, salaktalanító, vízhajtó teákkal, zöldséglevelekkel. A bázikus belső kezelések eredményesen kiegészíthetők hasonló hatású külső kezelésekkel, pl. bázikus fürdőkkel (szódabikarbóna, levendula-, eukaliptuszolaj vagy zsurló, kamilla, cickafark vászonzacskóba kötve helyezhető a fürdőbe). Érdemes megfontolni a bázikus beöntések használatát is. Ha úgy ítéljük meg, hogy a keringésben túl sok a savas hatású bomlástermék, akkor érdemes a sorrendet megfordítani és a kivezetéssel kezdeni az egyensúly helyreállítását.

Gyógyulási krízisek

A savtalanítás fiziológiájából adódik, hogy közben számottevően változhat a vérben keringő savas természetű salakanyagok mennyisége. Amikor ez növekszik, akkor általános közérzetünk romlik. Ezt a növekedést jelzi még a depresszió, az aluszékonyság, a fáradékonyság, a csökkent ellenálló-képesség. Előfordulhatnak enyhe keringési zavarok, és gyakoriak a hurutos megbetegedések elhúzódó gyógyulási idővel. Rendszerint izomfájdalomként élik meg a kötőszövetben lerakódott savas sók jelenlétét (ilyen pl. a jól ismert izomláz).

Fogyókúra során nagyon sok, korábban a zsírraktárakban lekötött savas természetű salakanyag szabadulhat fel és kerülhet a keringésbe, ezzel a már fentebb felsorolt tüneteket idézve elő. Amikor a vérben a savas bomlástermékek szintje csökken, a közérzet észrevehetően javul.

Semlegesítő recept

A Sander-féle semlegesítő recept hozzávalói: 10 g nátrium-foszforikum, 10 g kálium-bikarbonikum, 80 g nátrium-bikarbonikum, 100 g kalcium-karbonikum, 50 g magnézium-karbonikum. Célszerű egyszerre két adagot készíteni és naponta egy kávéskanálnyit fogyasztani a keverékből.