Feltört lábbal nem lehet...

Lucia Klocová elkeseredésében előbb megkönnyezte az elszaladt lehetőséget, aztán dühöngött, végül belenyugodott. Azzal vigasztalta magát, hogy majd a pekingi olimpián... Igaz, addig még sok víz lefolyik a Dunán, de az már most világos, hogy a világ élvonalában a helye.

Ki tudja, talán az oszakai egyéni csúcs még jobb lett volna, s a legjobb nyolcba is befért volna, ha... Bár a hasonló spekulációt a sportolók nem nagyon szeretik, s igazuk van. Tény és való viszont, hogy a túrócszentmártoni futónőt a rajt előtt baleset érte: feltörte a lábát a futócipő. Akivel történt hasonló, tudja, mi az – ilyenkor még járni se nagyon tud az ember, nem még futni. Ráadásul az idény legnagyobb versenyén.

Lucia nem nagyon akart részletekbe bocsátkozni, attól tartván, majd azt hiszik, magyarázza a bizonyítványát. Pedig hasonló számtalanszor előfordult már műkorcsolyázókkal is. Mit tud tenni ilyen esetben egy élsportoló? „Három nappal a verseny előtt történt a dolog, akkor, amikor épp a formacsiszolás van hátra. Nem volt más választás, a lehető legagresszívabb módszerhez kellett folyamodnunk, még akkor is, ha nagyon fájdalmas. Föl kell szúrni a hólyagot, s kiszárítani. Előbb szesszel próbálkoztunk, aztán propolisszal, a cseh csapat orvosaitól kaptunk valamilyen tinktúrát, attól legalább behúzódott a heg felülete. Még éjszaka is ezzel szórakozott Lucia, s meg is lett az eredménye – három napon belül sikerült kikezelni” – mesélte Pavel Slouka edző.

Mindig akad valami – ezt mindannyian ismerjük. A legjobb szlovák futónő is átesett sok mindenen, soha nem volt zavartalan a felkészülése. Kétszer egymás után megbetegedett, s bár rendszeresen járt orvosi ellenőrzésre, sokáig nem tudtak vele mit kezdeni az orvosok. Mígnem tavaly egy szép napon valaki rájött, hogy ki kell venni a manduláját. A műtét után valóban megszűntek a problémák, s erre az idényre végre teljes erőbedobással és megszakítások nélkül edzhetett. Időközben azt is megtanulta, mit szabad, és mit nem, mire kell jobban odafigyelnie, hogy megelőzze a betegséget. „Tavasszal legalább hat hetet melegebb vidékre költözünk az edzőmmel, s úgy tűnik, hogy ez nagyon jót tesz a szervezetemnek. Azelőtt sokat bajlódtam az orr- és az arcüreggel is, most már azzal sincs problémám, azóta, hogy kivették a mandulámat, ezek is megszűntek – mondja Lucia. – Lassan-lassan minden rendbe jön, az orvosok azzal bíztatnak, hogy legyek türelemmel, nem megy minden egyszerre. Úgy tűnik, hogy a mandula okozta a legtöbb galibát. Antibiotikumokon éltem.”

Bizonyos időközönként azóta is rendszeresen eljár ellenőrzésre. Egy élsportoló esetében ez akkor is elkerülhetetlen lenne, ha nincs semmi baja. Hathetente egyszer megy vérvizsgára, abból az is kiderül, mire van szüksége a kemény tréninggel terhelt szervezetnek – ő leginkább vashiányban szenved. Egyébként Lucia nagyon fegyelmezett, Slouka edző nem győzi dicsérni tanítványát: „A legkisebb részletre is odafigyel, nem nagyon kell figyelmeztetnem. Oszakában például nem kapcsolta be a szállodában a klimatizációt, inkább kinyitotta az ablakot, hogy azáltal is hamarabb aklimatizódjon. Szükség is volt rá, mert kipróbáltuk Jamaicán, régebben Chilében. S mindenki azzal ijesztget, hogy Pekingben még rosszabb lesz a helyzet – a szmog miatt. Az aztán nem lesz vicc...”