„Féltem a térdemet”

Mostanában igazán nem panaszkodhat, hogy hadilábon áll a szerencsével. Pedig a műlesiklás, mert hogy ez a fő versenyszáma, igazán kacifántos versenyszám. A papa, Timotej Zuzula is egyre többet mosolyog, meg is van rá minden oka: a lányát végre komolyan veszi a sívilág.

Érett a dolog évek óta, a 23 éves pozsonyi diáklány tehetségében senki nem kételkedett, csak amikor épp nekilendült, mindig közbejött valami. Sérülések, betegségek akadályozták, s ebben pedig az is közrejátszott, hogy kezdetben nem volt épp ideálisnak mondható a felkészülése. Mint általában, ennek is pénzügyi okai voltak. A papa vezette csapat örült, ha annyit összekapart, amiből a külföldi edzéseket finanszírozhatták, az egészség, az orvosi ellátás, mindaz a plusz, ami egy élvonalbeli versenyző számára létszükséglet, csak kívánság maradt, arra már ritkán futotta. Talán itt keresendő a túl gyakori sérülés oka, amit az utóbbi évek legjobb sízőjének, a horvát Janica Kosztelicsnek a példája is igazol. Bár a papa olimpiai és többszörös világbajnokot faragott a lányából, de pénz hiányában, kezdetleges módszerekkel, sokszor agyonhajszolva, agyonfázva, mert a hegyekben hálózsákban aludtak, szállásra nem tellett. A sikerért drágán megfizetett, sorozatos betegségek, sérülések, operációk után búcsúzni kényszerült.

Veronika is megszenvedte a magáét. „A sízők zöménél nagyon szenvednek az ízületek, a térd. Én is korán megtudtam, mi az. Hat évvel ezelőtt Špindlerův Mlynben megsérült a térdszalagom – hála istennek eddig ez volt a legkomolyabb problémám –, s akkor idejekorán befejeződött számomra az idény – emlékezett viszsza a ligetfalui lány, amikor decemberben itthon járt az Év sportolója ankét eredményhirdetésén. – Rosszul viseltem, hiába biztattak az orvosok, ők sem tudták, milyen gyorsan gyógyul meg, s a bizonytalanságtól a lelkem is nagyon szenvedett. A műtét után, amikor edzeni kezdtem, szörnyű volt, a sérült lábam izmai mintha összezsugorodtak volna, bizony eltartott egy ideig, amíg minden rendbe jött. Azóta nagyon féltem a térdszalagomat, ahogy csak tudom, védem, a kondiedzőm speciális gyakorlatokat dolgozott ki számomra. Persze, százszázalékos biztonságban így sem érezhetem magam, elég egy rossz mozdulat...”

Az erőnléti edzés az, amihez Veronikának legkevésbé fűlik a foga, ezt tartja a felkészülés „legfájdalmasabb részének”. Csupa torna, erősítő gyakorlatok, korcsolyázás, ezek után szinte fellélegez, ha felkötheti a sítalpat. S ha a versenyben minden jól megy, akkor a kondiedzőnek is megbocsát. Ebben az idényben nem panaszkodhat... Pedig izgult is, mert a következő versenyre antibiotikumokkal utazott, influenzás lett, fájt a torka. A sízőknél nem ritka a megfázás, akárcsak a korcsolyázóknál, akiknek folyton folyik az orruk. „Nekem is sok gondot okoz a gyakori meghűlés. Ráadásul tavaly fertőző betegséget kaptam, de szerencsére az orvosok hamar rájöttek, és kaptam gyógyszereket. Igen jót tett a kanadai edzőtábor, éreztem, hogy egyre javul a közérzetem. Azáltal, hogy rendbe jött az immunrendszerem. Sajnos, Ausztriában megint elkapott egy légúti megbetegedés, nagyon köhögtem. Időközben tapasztaltam, hogy főként nagyobb tengerszint feletti magasságban okoz gondot a légzés, valószínűleg ott ritkább a levegő.”