Első iskolánk az anyaméh

„Szenzor” a pocakban

A magzat már jóval megszületése előtt átéli az első érzelmeket, s tudatában rögzíti az első információkat. Szervezete korántsem hasonlítható egy számítógéphez, mely bekapcsolását követően pillanatok alatt üzemkész. A gondolkodás és érzékelés, a különféle reakciók, a tudat kifejlődése meszsze az első hónapokba nyúlnak vissza, és folyamatosan egyre intenzívebbé válnak.

Vételre kapcsolva…

A magzat, akár az újszülött, napjainak 80–90%-át még átalussza. A fennmaradó időben azonban tudata és érzékei teljes mértékben „vétel”-re vannak kapcsolva. A magzati élet 16. hetében, amikor a kicsi szeme még zárva van, heves szívdobogással reagál arra, ha egy fénysugár édesanyja hasán keresztül fejecskéjét éri.

Kitűnő hallásérzéke lehetővé teszi számára, hogy felvegye a kapcsolatot a külvilággal. Már a fogantatást követő tizedik héten teljesen kifejlődik a belső fülben a tulajdonképpeni hallószerv, a csiga. A 26. terhességi héttől kezd a magzat fokozatosan reagálni a külvilág zajaira. Ultrahang segítségével megállapították, hogy kb. 105 decibelnyi külső zajra a magzat hevesebb mozgással és felgyorsult szívműködéssel reagál. Egészen máshogy viselkedik azonban, ha halk hangokat és andalító zenét hall 85-90 decibelig – ilyenkor a szívdobogása lelassul.

Ugyanez figyelhető meg az újszülötteknél is: még a szopást is abbahagyják, ha például Mozart vagy Vivaldi zenéjét hallják. Beethoven és Brahms zenéje ezzel szemben mintha nyugtalanná tenné őket...

Zajos a világ…

A magzat sokszor 80-95 decibelnyi „zajártalom”-nak van kitéve. Micsoda zűrzavar! Az anya belének zörejei, szívhangjai, a lüktető véredények, s hozzá még a külvilág! Csupán összehasonlításul: a felnőttek egymás közötti beszélgetése kb. 10-50 decibel erősségű.

Mese, mese mátka…

A magzat azonban nemcsak érzékeny fülekkel rendelkezik, hanem bizonyos fokú emlékezettel is. Érdekes kísérletet végeztek ezzel kapcsolatban. Terhességük utolsó heteiben lévő kismamák naponta ugyanazt a történetet olvasták fel gyermekeiknek. Röviddel azután, hogy a kicsik a világra jöttek, hangszórón keresztül különféle hangokat és történeteket játszottak le nekik, s – érdekes módon – az újszülöttek észrevehető előszeretettel fogadták, mintegy felismerték azt a történetet, melyet édesanyjuktól már többször hallottak megszületésük előtt.

Lát, érzékel, ízlel – szinte felfoghatatlan, hogy már az anyaméhben mennyi mindent megtanul a magzat!

További kísérletek azt bizonyítják, hogy a magzat mind édesanyja hangját, mind az anyanyelvét képes felismerni. Érdekes vizsgálattal mutatták ki, mennyire tud a kicsi egyes szótagokat egymástól már az anyaméhen keresztül megkülönböztetni: az anya hasára erősített készüléken keresztül többször a „bi-ba” szótagokat játszották le. Először lassult a kicsik szívritmusa, mely arra utalt, hogy „hegyezik a fülüket”. Néhány ismétlést követően azonban csökkent a figyelmük.

Ingadozó hormonszint

A magzat képes a fájdalmat is érzékelni. Szakértők vizsgáltak meg több olyan magzatot, akiknek vérátömlesztésre volt szükségük. Ehhez a beavatkozáshoz elkerülhetetlen volt, hogy a tűt átszúrják a kicsi hasfalán. Ezt követően a cortisol és a beta-endorfin nevű stresszhormonok aránya a vérben három-ötszörösére emelkedett.

Nincs titok!

Már az anyaméhben hozzákezd a magzat a világ felfedezéséhez - állítják a tudósok. Amit az anya érez, azt gyermeke is „vele érzi“: az anya érzései által közvetített üzeneteket pontosan megérti, s ezek meghatározó jelentőségűek lesznek további életére. A magzat pontosan tudja, hogy örömmel várják-e vagy sem.

Ciróka-maróka

A kicsik különösen fogékonyak a gyengéd simogatásra. Az orvosok ultrahang segítségével figyelték meg, hogy a magzat odaúszott az anya hasát simogató apa kezéhez, és szinte odatapadt a magzatburok falához.

Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy már öt hónapos korában olyan érzékeny az érintésekre, mint egy egyéves gyermek. A szakemberek csak biztatni tudnak minden várandós szülőt arra, hogy „beszélgessen” gyermekével ebben az időszakban is. A halk, megnyugtató szavak azt eredményezik, hogy a baba már ilyenkor érzi szülei szeretetét. Intelligenciájánál fogva már elég érett ahhoz, hogy édesanyja hangjában megérezze az érzelmek csengését.

Örömmel várni

Az anya és gyermeke közti szoros testi és lelki kapcsolatra utal az a tény is, hogy egyes újszülöttek gyomorfekéllyel jönnek a világra, mely kifejezetten pszichoszomatikus betegség. Természetesen az is túlzás, hogy a terhesség alatti minden egyes izgalom káros hatással lenne a magzatra. Bizonyos mértékű stresszt kibír a baba. A legfontosabb, hogy a kicsi érezze, hogy elfogadják és örülnek az érkezésének.

Jó tudni

Nemcsak életünk első évei, hanem a születésünk előtti hónapok is maradandó nyomokat hagynak bennünk, legyen az boldogság vagy boldogtalanság, stressz, félelem, düh, bizonytalanság, rezignáció vagy euforikus érzések. Mindezt az anya számtalan csatornán keresztül osztja meg a testében fejlődő magzattal: szívverésén, vérnyomásán, izom-összehúzódásain, hanghordozásán, megemelkedett hormon- vagy adrenalinkibocsátásán keresztül, melyet a baba a placentán és a köldökzsinóron keresztül pontosan „leképez“.

Fontos!

Az anyaméhben sokkal több történik, mint egyszerű biológiai növekedés. A tudósok a legkorszerűbb technika segítségével ma már bepillanthatnak a születés előtti titokzatos élet rejtelmeibe. Ennek köszönhetően tanulmányok tucatjai szólnak arról, hogy a születés korántsem a kezdet. A magzat – mielőtt még megpillantaná a napvilágot – már hall, együtt érez, örül és szomorkodik édesanyjával. Nagyon jól ismeri a fájdalmat, az idegességet, az örömet.