Egyre több a depressziós gyerek

A gyermekkori depresszió és szorongás nehezen megfejthető dolog. Természetes, hogy a gyerekek néha titkolóznak, ingerlékenyek vagy egyszerűen csak szomorúak. Ha bizonytalan abban, hogy csak átmeneti vagy tartós problémáról van-e szó, figyelje a következő hét jelet...

1. „Normálistól” eltérő reakciók

Egyes gyerekek sértődősebbek, nyugtalanabbak vagy zárkózottabbak, mint mások. Tehát nem az általánosan elfogadott normáktól eltérő viselkedés miatt kell aggódnia. Az a dolga, hogy megértse saját gyereke mindennapos reakcióit. A szülő csak fokozatosan ismeri meg a gyermekét. Ha a szokásoshoz képest, olyan nagymértékű hangulatváltást tapasztal a gyereknél, ami több, mint két hétig tart, érdemes megtudni, mi áll a háttérben.

2. Gyakoribbak lettek a testi problémák

Természetesen ezek betegséget is jelezhetnek, ugyanakkor a stressz, szorongás vagy depresszió fizikai tüneteként is megjelennek. Arra kell odafigyelni, nem szaporodtak-e meg túlzottan ezek a tünetek. Jobban lesz a gyerek, ha jól kipiheni magát? Ha nem lesz jobban, gondolja végig, mi változott az életében.

3. Valami feltűnően megváltozott

Ha a gyerek hirtelen dührohamokban tör ki, állandóan ellenkezik, nem hajlandó enni, vagy gondjai támadnak az óvodában, iskolában, amikor ezek eddig soha nem voltak jellemzőek, azonnal cselekednie kell. Meg kell oldania a dolgot. Vagy valakit utánoz, aki bántja, nyomasztja őt, vagy nagyon fél egy helyzettől.

4. A gyerek halálorientált lett

Kisebb korban természetes, hogy a gyerekeket sokat foglalkoztatja a halál kérdése. Ugyanakkor, ha a gyerek a halálról szóló dalokat hallgat, elajándékozgatja a dolgait, lemondó az élettel kapcsolatban, a rajzai (esetleg versei) is a halálról szólnak, ott bizony komoly baj van. Semmi esetre sem szabad erre felhívni a figyelmét, beszélni úgysem fog róla. Találni kell valamit, ami célt jelenthet számára, még ha olyan apró is, mint a szoba egyik falának lefestése.

5. Az ösztönei azt súgják, valami nincs rendben

Van az úgy, hogy nem tudja pontosan megmondani, mi a baj, de érzi, hogy valami kifejezetten nincs rendben. Használja a megérzést. Járjon utána, hogy a közösségben, melyet a gyereke látogat, történt-e valami, ami felkavarhatta. Figyelje a rajzait, illetve, hogy hogyan játszik.

6. Mások is aggodalmukat fejezik ki

Ha egyetlen emberről van szó, felejtse el. De ha többen mondják, hogy valami nincs rendben, kezdje el kérdezgetni őket, ki mit figyelt meg, pontosan mire alapozzák az aggodalmukat.

7. A gyerek maga mondja, hogy baj van

Bízzon benne. Hallgassa meg, ne rázza le. Ne kritizálja, ne mondja meg neki, miről mit gondoljon, csak biztosítsa a támogatásáról, segítségéről.

Mit tegyen, ha valóban kedélybeteg?

Semmiképp ne adjon a gyereknek semmilyen gyógyszert, ami depresszióra, szorongásra való.

A depressziónak számos oka lehet, a vitaminhiánytól a környezetéből jövő negatív hatásokig bármi. Néha előfordul, hogy egy gyerek teljesen kétségbeesik, és magába fordul, csak mert a papája viccelődött vele, hogy ott hagyja az oviban estére. Néha az óvó nénit vagy tanító nénit kell kicsit bizalmatlanabbul kezelni, ha hajlamos nyirbálni a gyermek önbizalmát és lelkesedését. Van, hogy egy film hatása alól nem tud szabadulni a gyerek, és megesik, hogy a számítógépes játékok okoznak ingerlékenységet, agressziót. Egy gyereknek a legjobb terápia mindig a szeretet. Beszélgessen vele, hallgassa meg. Figyeljen arra, mit eszik, hogy elég vitaminhoz jusson (sok-sok B1-hez többek között), menjen friss levegőre és mozogjon sokat. Kapcsolja ki a tévét, vegyen elő kreatív játékokat, de azért ne erőltessen semmit. Ha elég türelmet és figyelmet kap gyermeke, rendbe fog jönni. (átv)