Egészséges koszorúér, hosszú élet

A vérnyomás felső és alsó értéke önmagában is befolyásolja az ischémiás szívbetegségek, az agyi katasztrófák, valamint a szívelégtelenség kialakulását, melyek előfordulása férfiaknál és nőknél egyaránt magasabb hipertónia esetén, mint normális vérnyomás mellett. De nemcsak a köztudat által is veszélyesnek ítélt diasztolés, hanem a szisztolés vérnyomás is igen nagy jelentőséggel bír. Ha a szisztolés vérnyomás 140-149 Hgmm-re, illetve 150-159 Hgmm-re emelkedik, akkor a halálozás 2,4-3,1-szerese lesz a 120 Hgmm-es vérnyomáshoz tartozó halálozásnak. Az izolált szisztolés magas vérnyomás önmagában is jelentős kockázati tényező. A szisztolés vérnyomás hirtelen megemelkedése különösen reggel és késő délután gyakran vezet infarktushoz vagy hirtelen halálhoz, azaz az ischémiás szívbetegség két félelmetes megjelenési formájához. Azt tapasztalták, hogy a magas vérnyomás arányával együtt nő az ischémiás szívbetegség egyéb kockázati tényezőinek (megváltozott vérzsírértékek, elhízás, cukorbetegség, stb.) előfordulása. A koszorúér betegség valószínűsége 10 év távlatában annál nagyobb, minél több kockázati tényező fordul elő együttesen.

A tartós vérnyomás-emelkedés néhány hét alatt a szívizomsejtek fehérjeszintézisének növekedése révén az izomsejtek megnagyobbodásához vezet. A sejtek növekedésének mértékét az anyagcsereviszonyok határozzák meg. Egy bizonyos sejtnagyságot meghaladva csökken a rostok öszszehúzódási képessége. Nagyfokú megnagyobbodás a kötőszövet felszaporodását is maga után vonja, ami szintén rontja a szívizomrostok összehúzódási képességét, vagyis a szívműködést. A bal kamra izomtömegének növekedése a koszorúér-betegségeken felül, annak mértékét meghaladó önálló és kifejezett kockázati tényező. A bal kamra megnagyobbodása esetén a ritmuszavarok előfordulása is legalább kétszeres. Az izomtömeg megnövekedése önmagában koszorúér-betegség nélkül is okozhat oxigénhiányt, egyrészt mert a megnövekedett izomtömeg oxigénigénye magasabb, másrészt a bal kamra falfeszülésének növekedése csökkenti a koszorú ér áramlását. A megnagyobbodott bal kamra működését nagymértékben befolyásolja a koszorúerek állapota. A magas vérnyomásban szenvedő betegek koszorúerei tágabbak és a diasztolés vérnyomás emelkedése növeli a koszorúerek áramlását, súlyegységre számítva azonban nem nő a nagyobb tömegű szívizom vérellátása. Az egyes szívizomrostok megvastagodása következtében nő az erek és a sejtek közötti távolság, tehát romlik a szöveti anyagcsere. Ennek következtében csökken a rostok feszültségnövekedésének és összehúzódásának sebessége.

A magas vérnyomásban szenvedő betegek keringési elégtelenség tekintetében is fokozott kockázatnak vannak kitéve. A bal kamra megnagyobbodása előbb-utóbb a kamra kitágulásához vezet. Ez növeli a kamrafal feszülését, ami tovább fokozza a szívizom oxigénigényét. A fokozatosan egyre meszesebbé váló koszorúerek a megnövekedett igénynek mind kevésbé tudnak eleget tenni, és a bal kamra működöse elégtelenné válik.

A magas vérnyomás elleni kezelés a koszorúér-betegség eseményeinek megjelenését, valamint az ebből eredő halálozását átlagosan 16 százalékkal képes csökkenteni. A normális vérnyomással rendelkező egyénekben lényegesen kisebb a koszorúér-betegség megjelenésének kockázata és tényleges előfordulása, mint az ún. határérték magas vérnyomásban, illetve magas vérnyomásban szenvedő betegekben.

65 év felett a befolyás hatványozottan érvényesül. Az adatok még inkább meggyőzőek, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a fenti adatok alapjául szolgáló tanulmány írásakor még a 160/90 Hgmm-es határértékről beszéltek, míg ma a 140/90 Hgmm feletti értékeket is kórosnak tartják. Az ismertetett ijesztő adatokat még veszélyesebbnek érezzük, ha számításba vesszük a kezelt és ellenőrzött betegek számát. Az USA-ban a kilencvenes évek elején végzett felmérések alapján a 60 millió magas vérnyomásban szenvedő betegnek csak 15-10 %-a részesül megfelelő kezelésben, de Európában sem jobb a helyzet. Az ischémiás szívbetegség kialakulása szempontjából számolnunk kell azzal, hogy a „modern“ kor embere más kockázati tényezőkkel rendelkezik, és ezek tovább növelik a koszorúér-betegség megjelenésének valószínűségét.

MI MICSODA

Ischémia: görög szó, oxigénhiányos állapotot jelent valamely élő szövetben.

Szisztolés: a szív bal kamrájának összehúzódása, amely során nagy erővel kilöki magából a nagy erek felé az oxigénnel feldúsított vért.

Diasztolés: a szív bal kamrájának elernyedése, amely során a bal kamrába befolyik a tüdő felől az oxigénnel frissen feldúsult vér.

Izolált: különálló, önálló. Ebben az esetben azt jelenti, hogy a vérnyomásnak csak az egyik értéke emelkedik.