Ducira nevelik a gyereket

Néha-néha felkapja a sajtó is a témát, hogy sok a kövér vagy túlsúlyos gyerek. Valóban így van, és sajnos ezeknek a gyerekeknek csak egyre nő a száma. A molett csemeték súlytöbbletének többnyire csak két fő okáról, a mozgáshiányról és az egészségtelen és egyben rendszertelen táplálkozásról lehet hallani. Van azonban még egy lényeges kiváltó ok, melyre kevesebb figyelmet szentelünk, ez pedig a pszichikus elhízás.

A súlyproblémával küszködő gyerekek egy részének az elhízása már a bölcsőben elkezdődik.

Az éhséget az újszülött erős izgalomként éli meg, melyet igyekszik mielőbb lecsökkenteni. Édesanyjától enni kap, és ennek köszönhetően, azt tapasztalja, hogy az izgalmi szintje csökken. A baba a két állapot, azaz az éhség és a jóllakottság különbségeként megéli, hogy az éhségérzet egy kellemetlen érzés, míg a jóllakottság kellemes. A kisded a fejlődés folyamán megtanulja, hogy bizonyos izgalmakhoz éhségérzet társul, és azt is, hogy a jóllakottság megszünteti a számára kellemetlen izgalmi állapotot.

Izgalmi állapotot nemcsak az éhségérzet válthat ki, azonban a helytelen nevelés eredményeként kialakítható az, hogy egy személy nem csak éhségérzetből eredő izgalmi állapotot csökkenthessen étkezéssel. Tehát helytelen neveléssel fokozatosan elérhető a különféle helyzetekből adódó feszültség, izgalmi állapot evésen keresztüli csökkentése. Ezt a társítást és helytelen szokást elsősorban a „gondos anyukák“ idézik elő. Egy gondos édesanya főleg az elsőszülött gyermeke esetén a gyermek minden egyes rezdülését tettre készen figyeli. Ha egy ilyen anyuka látja, hogy gyermeke erős izgalmi állapotba kerül (pl.: ujjszopás, az ajkak intenzív szopásra hasonlító mozgatása, sírás) éhségként értelmez, és ennek következtében a csecsemőt minden egyes ilyen jellegű megnyilvánulása alkalmával megeteti. Mivel az újszülött nem éhes, ezért kezdetben az ilyen esetekben még intenzíven, később pedig egyre kevésbé tiltakozik.

Ilyen módon fokozatosan kialakul, hogy a különféle ingerek hatására felébredő izgalomhoz hozzákapcsolódnak a táplálkozás asszociációi, és ennek eredményeként a gyermek éhséget fog érezni olyankor is, amikor fiziológiás éhségről szó sem lehet. Tehát a pszichikus éhség a helytelen tanulási folyamat eredménye, és tulajdonképpen elsősorban feszültségszituációban jelentkezik. A pszichikus éhség gyógyítása nagyon nehéz, mert az elhízott gyermek a kortárscsoportjában kirekesztetté, gúny tárgyává válik, ebből következik, hogy tele van szorongással, félelemmel. Kész is az ördögi kör, ugyanis a gyerek szorongása egy feszült lelkiállapotot eredményez, ami a fentiek alapján éhségérzetet kelt, melynek hatására a gyerek még többet eszik, azaz tovább hízik.

Fontos tudni, hogy az ilyen típusú gyerekek és felnőttek esetében az evés valóban csökkenti a feszültséget, mivel a feszültség nagy része éhség formájában jelentkezik.

Legjobb az, ha gondos odafigyeléssel elkerüljük, hogy egy ilyen asszociáció kialakuljon a gyermekben. Ha látjuk, hogy a kisgyerek duci, figyeljünk oda arra is, hogy ha kell, ha nem ne kezdjen el enni, és ne nagyon nassoljon. Ne hagyjuk, hogy a problémáit evéssel orvosolja, és ideiglenesen ebben leljen vigasztalást a bánatára. Az evés helyett jobb, ha beszél problémájáról és/vagy valamilyen sport vagy hobbi segítségével vezeti le feszültségét. (ntk)