Depresszióssá válnak a szorongó kortársakkal körülvett tinik?

Ez az első tanulmány a világon, amely szerint a tizenéves lányok depressziója „fertőző” lehet, és ami különösen káros, hogy tartósan hathat a felnőttkori életükre. Kiderült: azok a lányok, akiknek sok depressziós barátjuk volt, felnőttként 2,6%-kal nagyobb eséllyel válnak maguk is depresszióssá. Elsőként mutattak rá erre az összefüggésre. 128 amerikai iskolából 6663 nőt és 5737 férfit figyeltek meg.

Az a felismerésük sem elhanyagolható, hogy a negatív hatás rövid időn belül megmutatkozik, ugyanis már az iskolában észrevehető: a sok szorongó lánnyal körülvett serdülő maga is szorongóbbá válik. Kiderült az is, hogy a szegényebb lányok könnyebben kerülnek társaik befolyása alá.

Yves Zenou, a Monash Egyetem professzora mindezt azzal magyarázta, hogy noha felnőttkorban e nőknek nem ugyanazok lesznek a barátaik, mint akik az iskolában voltak, de olyan mély benyomást gyakorolnak rájuk, hogy az később is kihat életükre. Ha egy lány 18 évesen depressziós, nem valószínű, hogy egyetemre megy, vagy olyan munkát talál, ahol meg is tud maradni. Érdekes, hogy csak a lányok esetében ismerték föl ezt a hatást. Mi lehet ennek a magyarázata? Yves Zenou professzor szerint az, hogy a lányok egészen más módon viszonyulnak egymáshoz, mint a fiúk. Serdülőkorban ez a tendencia kiváltképpen megfigyelhető a lányok körében, alaposan megbeszélik a gondjaikat és újraértékelik a problémákat anélkül, hogy megoldást találnának. Ez pedig szorongást és a depressziót vált ki. A lányok 69%-a beszélte meg gondjait barátaival, míg a fiúknak csak 39%-a mesélte el társainak, mi bántja őt. Ismeretes, hogy míg törvényellenes tettről vagy erőfitogtatás van szó, beszédesek, de lelkivilágukat illetően már hallgatagok. Ezzel magyarázható, hogy nem is erősödnek fel bennük a negatív érzések. Úgy tűnik tehát, a címben feltett kérdésre a válasz: igen – legalábbis a lányok esetében. Yves Zenou szerint nem szabad megengedni, hogy a depressziós nők hassanak a serdülő lányokra. Minél hamarabb eltávolodnak tőlük, annál jobb. A professzor úgy véli, a következmények elég világosak ahhoz, hogy a szülők határozottan léphessenek, és akár azt is fontolóra vegyék, hogy más iskolába viszik gyereküket. Ugyanis ha olyan helyre kerül, ahol kevesebb a depressziós, ahol kellemes a légkör, az pozitívan hathat további sorsára, iskolai végzettségére és munkavállalási képességeire. Az anyán igen sok múlik. Az erős anya-lány kapcsolat kedvezően hat a tinilányok lelkivilágára, s felnőttként ritkábban lesznek depressziósak. Ha őszintén meg tudnak mindent beszélni, akkor kiderülhetnek a gondok, és a szülők megtudhatják, javára válna-e lányuknak az iskolaváltás, hogy kiszakítsák őt búskomor társai közül.

Tekintettel arra, hogy az iskoláskorú gyerekek a nap tetemes részét osztálytársaikon kívül a tanáraik közelében töltik, hasznos lenne, ha a tanárok még jobban odafigyelnének a gyerekek lelkivilágára, észrevennék, ha valamelyik szorong vagy lehangolt, mert így hamarabb felfedezhetők az okok. Annál is inkább, mert a lelki problémák korai felismerése utóbb sok gyerek életminőségét javíthatná.