Csaknem 11 liter vér

Csak az iskolaudvaron parkoló mentőautó utalt arra, hogy a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és Gimnázium legfelső emeletén február hetedikén nem oktatás folyik, hanem véradásra készülnek. Amikor kollégámmal megérkeztünk, már becsengettek. Az alacsonyabb osztályokban javában feleltek a fiatalok. Ám aki betöltötte a 18. életévét, és úgy döntött, hogy vért ad, arra várt, hogy a kötelező kivizsgálás, lázmérés, vérvétel után végre mondják meg, ki adhat vért és ki nem. Bennünket is meglepett, hogy negyven fiatal jelentkezett a Vöröskereszt és az Új Szó közös felhívására. – Tőlünk nem idegen ez a humánus tett, hiszen néhány évvel ezelőtt már „tömegesen adtunk vért”. A felhívás tehát épp kapóra jött – mondja Lukács Végh Zsuzsa tanárnő, aki egyetemista korában próbálta ki, milyen érzés vért adni.

Ha figyelembe vesszük, hogy ebben a középiskolában 200 diák töltötte be a 18. életévét, akkor a negyven jelentkező igazán nagyon szép arány. Persze az előírásokat szigorúan be kell tartani. Nem adhat vért például az, aki beteg, még náthás sem lehet, hát még lázas. Egy diáknál az okozott gondot, hogy néhány hete fúrták ki a fülét. Ilyen esetben legalább fél évnek kell eltelnie ettől a művelettől.

– Két okom van arra, hogy most itt állok a sorban – mondja kissé sápadtan a nagymegyeri Csémi Veronika. Az egyik az, hogy rettenetesen félek a vértől, s ezzel próbálom leküzdeni a félelmet, a másik pedig az, hogy nekem ugyan ez csupán néhány perc szenvedést jelent, de valakinek megmentheti az életét. – Én is azért vagyok itt, mert szeretek az embereken segíteni – csatlakozik diáktársához Polák Renát.

Közben az ideiglenes véradó állomássá alakított osztályból furcsa hangok hallatszottak, s a várakozók megrémültek, mert bent valaki rosszul lett. Valóban, az egyik lány a földön feküdt, amikor benyitottunk. – Múló rosszullét, ami ilyenkor nem ritka – nyugtat meg a nővér. Nincs semmi baj.

Mintha érettségire készültek volna, úgy álltak, vártak a fiatalok, hogy rájuk kerüljön a sor, csak a füzet hiányzott a kezükből. Ám voltak, akik szórakozással próbálták leplezni izgalmukat. Olykor-olykor úgy tűnt, sikerrel...

Amint arról Lukács tanárnő utólag tájékoztatott, végül is a jelentkezett negyven diák közül 28-an adtak vért, s 3 tanár is csatlakozott hozzájuk. Ez csaknem 11 liter vért jelent. Lehet, hogy azon a napon a nagymegyeri középiskola nagykorú diákjai annak örültek a legjobban, hogy nem volt tanítás, tettük jelentőségét talán nem mérték fel, s még nem sejtik, hogy hány ember köszönheti majd nekik az életet, de hogy rájönnek, az csak idő kérdése. (ki)

Kik adtak vért?

Gőgh Péter

Lénárth Zsuzsanna

Vass Nóra – tanárok

Polák Renát

Bugár Attila

Kliner József

Borárosová Kristína

Czinová Monika

Gumuláková Annamária

Kudlicsková Melinda

Mandák Michal

Miloševičová Alexandra

Rigová Alexandra

Szabóvá Anikó

Špódová Veronika

Vlčková SimonaDeák Katalin

Duducz Márta

Mészáros Angelika

Szolík Eszter

Bereczky Veronika

Karácsony Tünde

Kovács Ildikó

Ládi Sandra

Nagy Balázs

Németh Attila

Németh Dávid

Németh Péter

Pőthe Attila

Takács Lóránt

Zsemlye Péter

Akik „csak” jelentkeztek

Tanárok: Brunczvik Erika, Tóth Mónika, Nagy Ágnes – iskolai alkalmazott

Csémi Veronika

Czanik Denisa

Kolláth Iveta

Pálos Ágota

Dulicky Kitti

Szanyi Rómeó

Ábrahám Anita

Androvics Edina

Čambal Mónika

Kucsera Tibor

Patasi Dóra

Vörös Gábor